Századok – 2022
2022 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Dombi Gábor: Osztályellenségek. Az 1951-es budapesti kitelepítés zsidó áldozatai (Héjjas Flóra)
TÖRTÉNETI IRODALOM A kutatás fő forrásbázisát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára jelentette. A magángyűjtemények mellett itt őrzik az 1951. május 21. és július 18. között végrehajtott kitelepítések iratait. A több mint 17 ezer emberre vonatkozó dokumentáció feldolgozása óriási feladat. Bár a kutatás szűk területe az Erzsébetváros, a pesti zsidóság egyik központi lakóhelye, a kötet nem kizárólag csak erre koncentrál, hanem képet kapunk a teljes magyar zsidóság holokauszt utáni, valamint a kitelepített zsidók társadalmi helyzetének alakulásáról is. Ez segít abban, hogy egységesen ráláthassunk a felszabadulás utáni körülményekre, az azonnal jelentkező problémákra, amelyeket sürgősen meg kellett oldaniuk azoknak, akik voltak olyan szerencsések, hogy túlélték a koncentrációs táborokat, a halálmeneteket, az éhséget vagy a betegségeket. A társadalmi helyzet differenciált elemzését bemutató adatsorok és ábrák jól szemléltetik, hogy a kitelepített zsidók közül legtöbben a kereskedelemben, kisiparban vagy különféle pénzintézetekben dolgoztak, de semmiképpen sem tekinthetjük őket a volt uralkodó osztály nagytőkéseinek. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy milyen nagy számban telepítettek ki beteg, munkaképtelen embereket. Az áldozatok nagy része „nem felelt meg” a hivatalosan megnevezett kitelepítési okoknak. A 6. fejezetben már Erzsébetvárosban járunk, ahol - mint a korcsoportok és lakóhelyük alapos vizsgálata után látható - a kitelepítettek 40%-a volt zsidó. Továbbá térképek is szemléltetik, hogy hol laktak a zsidók és hol a nem zsidók, ami egy újabb érthetetlen kérdéshez vezet. A kitelepítéskor először a főútvonalakat vették célba, mert itt találhatók a kerület legjobb lakásai, amelyekben javarészt idősek éltek, akiket valamikori társadalmi pozíciójuk vagy foglalkozásuk miatt lehetett elítélni és listára tenni. De ami feltűnő, hogy a zsidók javarészt a mellékutcákban éltek, komfort nélküli, kicsit sem frekventált lakásokban. A szerző nem tud arra választ adni (a kérdést ugyanakkor felveti): vajon miért éppen ezekre az ingatlanokra volt szüksége a kommunista vezetésnek? A legkülönlegesebb és legdrámaibb rész a könyv középpontjának számító Esettanulmányok fejezete. Tizenhét megkapó, fájdalmas, különböző, mégis bizonyos vonatkozásban nagyon hasonlító mikrotörténeti elemzést kapunk, miközben egyéni nézőpontokat, megküzdési stratégiákat ismerhetünk meg. Itt érthetjük meg leginkább az előző fejezetekben felvázolt bürokratikus döntések valódi súlyát, azt, hogy akár egy tollvonás, akár egy hanyag ügyintéző tévedése hogyan befolyásolta a személyes életeket. A történetekből kiderül, hogy szinte mindenki panasszal élt az intézkedések ellen, s a kitelepítettek a vidéki lakhelyükön végig reménykedtek benne, hogy ügyük tisztázódni fog és hamarosan visszatérhetnek Budapestre. Az is megtudható a történetekből, hogy az 1944-ben nem nagyon működő társadalmi ellenállás az áldozatok mellett most hatványozottan érzékelhető volt. A kötetben megjelenő személyes történetek magukkal ragadják az olvasót. A szerző alaposságát mutatja, hogy mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban vizsgálta a nyilvánosság szerepét a kitelepítések ügyében. Az eredmény igencsak elkeserítő: mindösszesen három hazai közlemény, valamint néhány nemzetközi elítélő vélemény a mérleg. A feltűnő passzivitás érthetetlenségére Dombi értelmezési lehetőségeket kínál, és a megjelent cikkek részletes elemzésével a kommunista diplomácia manőverezéseire is fény derül. A könyv legötletesebb fejezete az utolsó. A Mellékleten helyet kapott Királyhegyi Pál Első kétszáz évem című művének 33. fejezete, amelyben az író a saját kitelepítésének élményét dolgozza fel. Ez azért is különleges, mert ez a mű volt a kitelepítések első szépirodalmi megjelenítése. Ritkán lehet olyan történeti munkával találkozni, ahol a tudományos narratívával párhuzamosan jelenik meg az elemzett esemény irodalmi változata. Ez nemcsak azért fontos, mert egy újabb közeli képet kaphatunk arról, hogyan zajlott a kitelepítés, vagy éppen milyen körülmények között folytatódott az élet vidéken, hanem mert egy-egy téma iránt gyakorta hatásosabban felkelthető az érdeklődés egy szépirodalmi művel. A fejezet további részében íze1269
