Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
A MAGYAR RENDEK ÉS A KORMÁNYZAT KERESKEDELEMÜGYI ELKÉPZELÉSEI szemben az egyes Lajtán túli tartományok nemességének agrárprotekcionista érdekei továbbra is hathatósan érvényesültek (például a borkivitel kérdésében). A rendek sérelmeikben szóvá tették a hagyományosan gyümölcsöző magyar külkereskedelem elsorvasztását (az Ausztrián túli) Német-római Birodalom, Lengyelország és Eszak-Itália irányába. A védekezésbe kényszerült rendi ellenzék az ország vámügyi önrendelkezéséről álmodozva próbálta a részleges vámmentességét megszilárdítani, a katonai Határőrvidékhez tartozó területek vámügyi különállását megszüntetni, és az alacsony vámtételekkel folytatott kereskedelmet elérhetővé tenni. A királynő által megígért, Magyarország számára tett kedvezményeknek a diéta kudarcát követő visszavonása - mint láttuk - nem terjedt ki minden intézkedésre, az osztrák örökös tartományokra jótékony hatásúak zöme érvényben maradt. Sőt, a birodalmi szintű protekcionista gazdaságpolitika átmeneti lazulásának köszönhetően 1763—1770 között bizonyos textilipari ágazatokban nagyobb számban manufaktúra-alapításokra is sor került, amit az uralkodó nemhogy nem akadályozott meg, hanem megerősítő privilégiumokkal is ellátott.165 165 Az 1770-ig tartó rövid periódusra: Endrei W: Magyarországi textilmanufaktúrák i. m. 56.; Kosáry D.: Művelődés i. m. 34.; Barta. J: A felvilágosult abszolutizmus i. m. 97. 166 Nagy J: Rendi ellenzék i. m. 113. 167 A szakirodalom egy része szerint az agrártermékei kivitelében érdekelt birtokos nemesség elégedetlensége vezetett el a 18. század végére a gazdasági önrendelkezés igényéig, amely kiegészült az egységes belső piac és az ipar- és közlekedésfejlesztés követelésével. Lásd Domokos Kosáry: Les antécédents de Az egyes országgyűlési felszólalások, a követutasítások és sérelmi listák arra mutatnak, hogy a rendi politikai elit tagjai szükségesnek vélték a gazdaságfejlesztő intézkedéseket, ám a diétái viták során bebizonyosodott, hogy a többségük fontosabbnak érezte kiváltságai megőrzését, mint a bizonytalan ígéretekben testet öltő kormányzati reformterveket. Szűk csoportjuk bekapcsolódott a manufaktúra-alapításokba, a külkereskedelmi tevékenységbe, amelyben a gazdasági konjunktúrát földrajzi helyzeténél fogva a leginkább a nyugati vármegyék (Dunántúl, Eszaknyugat-Magyarország) és a horvát nemesség tudtak aktívan kihasználni. A földbirtokosok közvetlen anyagi érdekeltsége számos problémára hívta fel a politizáló közvélemény figyelmét, de az ezeket felpanaszoló sérelmek — ellentétben az udvar által készített tervezettel — koherens és elméleti horizonton mozgó víziót nem tartalmaztak. Az 1780—1790-es évekre a nemesi felvilágosodás képviselői (Szapáry János Péter, Berzeviczy Gergely, Skerlecz Miklós munkáikban, az 1790— 1791. évi országgyűlés által kiküldött kereskedelmi bizottság munkálataiban) számos konkrét megoldási javaslattal álltak elő ezekkel kapcsolatban.166 Ilyen, a korszakunkban is felvetett kérdések voltak például a vámok, a nemzetközi piacok elérhetősége, a közlekedés fejlesztése, a manufaktúrák hiánya, illetve a külpolitikai helyzet változásának hatása a termények értékesíthetőségére.167 1230
