Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
NAGY JÁNOS Felhangzott a panasz a pozserováci békekötésben (1718) rögzített kedvezményeiket kihasználó török alattvalóknak a Habsburg Monarchiában bonyolított jószágeladásai (marha, sertés) ellen is, amelyek nemcsak a hazai birtokosok számára jelentett konkurenciát, de a pénzkiáramlást is növelték a birodalomból.95 A királynő a török alattvalók visszaéléseivel szemben — elsősorban külpolitikai okokból — nem kívánt érdemben fellépni, mivel tartott a török Portával kötött béke felbomlásától és II. Frigyes Poroszországával való esetleges szövetségkötésüktől.96 95 A török alattvalók számára a Habsburg Monarchiába való ki- és bevitel után egyszeri 5%-os vámot biztosított a békeszerződés és a Helytartótanács 1725-ben kiadott értelmező rendelete, azzal a megszorítással, hogy csak törökországi áruval kereskedhetnek, továbbá az országos vásárokon kívüli időszakban, és kizárólag nagy tételben, kicsiben nem. Erre Pest város példáján: Gárdonyi Albert: Pest város keleti kereskedelme a XVIII. században. História (1930) 1-52. Különnyomat. 5-7., 15. 96 Marianne von Herzfeld: Zur Orientalhandelspolitik Österreichs unter Maria Theresia in der Zeit von 1740-1771. In: Archiv für Österreichische Geschichte 108/1. Wien 1919. 231., 237. 97 1763-ra az egy akónyi magyar borra kivetett porosz vám értéke a hétéves háború előtti 15 rajnai forintról 22-re emelkedett. Erre: ÖStA FHKA KU, Kt.1525. Fasc. 35., No. 1253. 1763. aug. 23. 98 ÖStA FHKA KU, Kt.1525. Fasc. 35., No. 1831. A Finanzstelle és a Kereskedelmi Tanács 1764. november 17-ei tárgyalási jegyzőkönyve. (168-173.fol.) 99 Sopron város panasza az uralkodóhoz és a Magyar Kamara ez ügyben készült felterjesztése: ÖStA FHKA KAU, Kt. 1176., Fasc. 18., subdiv. 1., No. 67. 1764. jan. 16. Ugyanerről Sopron város követutasítása: MNL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára IV. 1003.a Sopron szabad királyi Város Tanácsának iratai. Tanácsülés! jegyzőkönyvek. 173. kötet. 371-372. 1764. június 1-jei ülés. 100 Az osztrák borokra: Szekfá Gy.: A magyar bortermelő i. m. 254-255. 101 A szakirodalomban idézett Kereskedelemügyi Tanács 1766-os véleménye megerősíti ezt: miszerint az osztrák tartományok Magyarországra évi 18 000, addig a Magyar Királyság termelői évi 11 000 akónyi bort adnak el a Lajtán túli tartományokba. Lásd Eckhart E: A bécsi udvar i. m. 210.; Wellmann I.: Handelspolitik i. m. 275. Ha a borexporttal kapcsolatos sérelmekre tekintünk, akkor a Poroszországgal folytatott vámháború miatt a magyar termékek sziléziai piacának visszaszorulását,97 illetve a Lajtán túli tartományok rendi illetékei (Aufschlag) révén ellehetetlenített, a Német-római Birodalomba irányuló szállítások csökkenését regisztrálhatjuk.98 A sziléziai felvevőpiacát vesztő Sopron és Pozsony környéki borvidék pusztulása e területek adózóképességének romlását is maguk után vonták: ezek a panaszok is megjelentek az országgyűlési sérelmekben, követutasításokban, illetve a központi hatóságokhoz érkezett beadványokban.99 A rosszabb minőségűnek és savanyúnak tartott, de a kormánypolitika által exportlehetőségekkel támogatott osztrák (főként alsó-ausztriai és stájer) borok hazai piacfoglalása is aggasztotta a rendeket.100 A dunántúli és Dunán inneni vármegyék részéről még az osztrák borok magyarországi behozatalának megtiltása is felmerült. Ennek oka az volt, hogy tartottak tőle: a behozott osztrák mennyiség meghaladja a magyarországi borkivitel mértékét.101 Erről a pontról a felsőtábla tagjai között is vita alakult ki: míg Pálffy Károly a Pozsony megyei gyakorlatot vélte követendőnek, ahol elkobozták a csempész borokat, addig Batthyány Lajos nádor károsnak nevezte 1217
