Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
A MAGYAR RENDEK ÉS A KORMÁNYZAT KERESKEDELEMÜGYI ELKÉPZELÉSEI a folyami átkeléskor a városi tanácsok által szedett révdíjak és a vásári taksák ellen tiltakoztak, különösen Mosonban és Budán (33. pont), illetve Szereden és Komáromban (35. pont).77 Pest-Pilis-Solt vármegye nemessége a budai harmincadhivatal által törvénytelenül szedett 2,5%-os, úgynevezett királyi vámot is sérelmezte, amelynek megszüntetéséről az előző diéta az egyik törvénycikkében hiába rendelkezett (40. pont). A nemesi vámmentességet sértették a bezdáni kamarai uradalom területén belül szedett vámok, ahol „két órán belül három vámhely” található a Duna és a Karasicza-patak mentén. A tiszai átkelőhelyeken mind a temesközi, mind a Magyar Királysághoz tartozó oldalon, Szegednél is zajlik vámszedés. A Határőrvidéken ugyanígy nem tisztelik a nemesek jogait, például a péterváradi helyőrség fizetésre kényszeríti a nemeséggel rendelkező szállítókat (36. pont).78 77 OGYK 700.457. Diarium et acta Diaetae anni 1764/65. 310., 312. p. 78 OGYK 700.456. Inclyti Regni Hungáriáé Partiumque eidem annexarum Anno 1764/5. Posonii celebratorum Comitiorum Acta Publica cum Diario. 286., 288., 291. p. 79 A vámok szabályozásának követelését a tiszai és a dunántúli kerület vármegyéinek sérelmei közt megtaláljuk, a Dunán inneniekből azonban hiányzik: MNL OL N 55 Regnicolaris levéltár, Diaeta anni 1764-65. 1. cs. Lad. O., Fase. B., No. 23. (36. pont). No. 24. (37. pont) 80 OGYK 700.457. Diarium et acta Diaetae anni 1764/65. 314. p. 81 Ezek az idézett törvénycikkek például a török elleni harcok céljaira engedték át a vámjövedelmeket, vagy helyeztek át, illetve szüntettek meg harmincadhelyeket, továbbá erősítették meg a nemesek vámmentességét. 82 Fazekas István - Gebei Sándor — Pálosfalvi Tamás. Rendi országgyűlések a Magyar Királyságban a 18. század elejéig. Bp. 2020. 261-262. A rendek a harmincadvám-szabályzat megalkotásának jogát maguknak követelték az uralkodóval szemben, miként ezt az 1751. évi diétán is tették.79 Arendi jogszemlélet szerint a ténylegesen katonai közigazgatás alatt álló Temesköz továbbra is a Magyar Királyság része volt, így annál sérelmesebbnek tűnt, hogy itt nemcsak a nemességet vámoltatták meg, hanem az itt Magyarország felé szállított külföldi áruk után egységesen 30%-os vámot vetett ki a temesi tartományi adminisztráció. A rendek az 1546. évi 54., és 1553. évi 18. törvénycikkre hivatkozva kifejtették, hogy az ország területén a harmincadvámok szabályozása az országgyűlés hatáskörébe tartozik, és országos jövedelemnek {proventus regnî) nevezték a harmincadokat (39. pont).80 Itt régi, eredeti kontextusukból kiragadott törvénycikkelyeket értelmeztek át saját koruk viszonyaira.81 A diéta ilyen tárgyú aktivitására a 17. századból is találunk példát, így a harmincadvám 50%-os emeléséből származó többletjövedelem, az úgynevezett félharmincad szedését a harmincéves háború szükségleteire, majd újabb más indokra hivatkozva 1635-től 1681-ig a diéta számtalan alkalommal rendelte el.82 A bécsi kormányszervek által később erősen vitatott és elutasított pontot 1764-ben Tiszta Pál abaúji követ javaslatára illesztették be a sérelmek közé, aki azt tartotta volna célszerűnek, ha a vámok szabályozásáról a Helytartótanács - kamarai tanácsosok bevonásával - készítene egy tervezetet, amelyet benyújtana az 1214
