Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
NAGY JÁNOS szükség. Nem volt tekintettel a magyar mezőgazdaság immanens igényeire és lehetőségeire, hagyományos húzóágazatait (marha, gabona és bor) a nyugati birodalomfél ellátásának rendelte alá, amiként az ipari növény termesztést is ugyanebből a célból terjesztette el és karolta fel.72 72 Wellmann L: Uber die Landwirtschaftspolitik i. m. 475-476. 73 Stefancsik, B.: Az 1764/65-i i. m. 31., 38-39. 74 Horváth Mihály: Magyarország történelme. Hetedik kötet. 2. bővített kiadás. Bp. 1873. 361-362. 75 A nemesi vámmentességet érintő sérelmek az uralkodónak elküldött végleges változatban a 44. pontban szerepeltek: Országgyűlési Könyvtár (a továbbiakban: OGYK) 700.456. 294. p. 76 Ugyanezt a gyakorlatot kárhoztatta Csiba János mosoni és Illésy Ferenc soproni követ: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár (a továbbiakban: MTA KIK Kt.) Jogt. Osztály 2r 44. Diarium diaetae anni 1764 et 1765.74. fol. A rendek kereskedelemügyi sérelmei és ezek kormányzati visszhangja A rendek a sérelmeket augusztus 9-től szeptember 3-ig tárgyalták, de a végleges 118 pontot tartalmazó sérelmi listát csak szeptember 14-én terjesztették fel az uralkodóhoz. Érvelésük szerint a királynő által kért egymilliós adóemelés lehetetlen, mivel a kormányzat a királyság adózóképességét nem növelte, sőt a vámrendszer révén a kereskedelmét meg is bénította.73 Az utókor történészei viszont a rendeket marasztalták el amiatt, hogy ezen a diétán nem tettek meg mindent az adózó nép állapotának javítására, így a nemesi felkelés pénzbeli megváltását és az urbáriumok reformját sem fogadták el.74 Az alábbiakban csak a kereskedelemügyi sérelmeket veszem számba, egyes esetekben kitérve arra is, hogy a különböző kormányszervek hogyan reagáltak a megfogalmazott rendi követelésekre. Ezekre a véleményekre építve az egyes követelésekre az uralkodó csak december 15-én kelt resolutiójában válaszolt részletesen. A legtöbb vonatkozó pontban a rendek az előjogaikat sértő, főként vámmentességüket érintő intézkedés ellen emeltek szót. A három kerület (dunántúli, Dunán inneni és tiszai) vármegyéinek együttes követelése volt, hogy a nemesség a saját szükségleteire külföldről behozott, illetve a majorságaikban termelt áruk kivitele utáni vámmentességét is általában véve erősítse meg az uralkodó, az 1723. évi 14. törvény értelmében. Ennek jelentőségét az adja, hogy eddig ezt a privilégiumot törvényrontó módon a Lengyelországgal folytatott kereskedelem viszonylatában nem ismerték el a harmincadhivatalok, miközben a lengyel nemesség hasonló privilégiumát tiszteletben tartották.75 Pozsony vármegye követei a pozsonyi harmincadosok ellen tettek panaszt, akik a Bécsből saját szükségleteikre behozott áruk után a nemeseket három krajcár (úgynevezett cédula garas, latinul scheda grossum) fizetésére kényszerítették (44. pont).76 A vármegyék 1213
