Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
A MAGYAR RENDEK ÉS A KORMÁNYZAT KERESKEDELEMÜGYI ELKÉPZELÉSEI törvénycikkek végrehaj tatlanságára, vagyis az uralkodók részéről a kereskedelmi sérelmek orvoslásának elmulasztására.24 A törvények legtöbbször csak a pillanatnyi politikai erőviszonyokat tükrözik, céljuk az uralkodók részéről a rendek megnyugtatása, jogaik biztosítása.25 Az uralkodók fő érve a legtöbb esetben az volt, hogy a magyar külkereskedelmi követelések sértik, de legalábbis érintik az örökös tartományok gazdasági érdekeit, ezért ezeket az ügyeket mint „vegyes ügyek”-et, az uralkodó közvetítésével és az illetékes központi kormányszervek bevonásával lehet csak tárgyalni.26 Ennek alapján a külkereskedelmi tárgyúakat nem tekintette a diéta illetékességébe tartozónak. A diéta jogkörének bővítése érdekében a kereskedelemről és a vámügyről a magyar rendek 1655 óta többször kívántak közvetlenül az osztrák rendekkel tárgyalni. Érdemes megemlíteni, hogy a vámtarifák ekkor még tartományonként különbözőek voltak a Habsburg Monarchia területén, a központi szabályozásra, egy egységes, az osztrák és cseh tartományokra kiterjedő vámunió létrejöttére 1775-ig még több mint két évtizedet kellett várni.27 Sőt, a magyar korona országain belül is négy vámterület létezett ebben az időben: a legszorosabb értelemben vett Magyarországé, Horvátországé, az Erdélyi Fejedelemségé és a Bánságé.28 24 Komoróczy Gy: Borkereskedelmünk i. m. 58. 25 Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában. Bp. 1933. 41. 26 Nagy István: A Magyar Kamara 1686-1848. Bp. 1971. 14-15. 27 A 18. század közepén az osztrák örökös tartományok sem alkottak még gazdasági egységet, a korban a hét tartomány hét önálló vámterületet alkotott. Az egységesülés 1752-ben vette kezdetét, amikor Cseh- és Morvaország, illetve Osztrák-Szilézia területét vonták össze egy vámövezetté, majd 1756— 1757 folyamán hasonló rendelkezés született Alsó- és Felső-Ausztria, 1766-ban Belső-Ausztria (Stájerország, Krajna, Karinthia) vonatkozásában. Erre lásd Eckhart E: A bécsi udvar i. m. 10-11.; Hackl, B.: Die staatliche Wirtschaftspolitik i. m. 247-248. 28 Szekfil Gy: Magyar történet i. m. 314. 29 Az államadósság nagysága 1763-ban 285 millió, 1765-ben 275 millió forint volt, ez 1777-ra 252 millió forintra csökkent. Lásd Gustav Otruba: Staatshaushalt und Staatsschuld unter Maria There sia und Joseph II. In: Österreich im Europa der Aufklärung. Kontinuität und Zäsur in Europa zur Zeit Maria Theresias und Josephs II. Wien 1985. 197-249., különösen: 206., 209. A kormányzat előkészületei a diétára A hétéves háború során eladósodott és szétzilált gazdaságú Habsburg Monarchia vezetői a korábbiaknál nagyobb mértékben számítottak a Magyar Királyság tehervállalására.29 Annál inkább visszaélésnek tűnt a háborús helyzetben, hogy míg a Lajtán túli területeken a Haugwitz-reformok bevezetése (1749) óta a nemesség és a klérus is rendszeresen fizetett hadiadót, addig Magyarországon a nemesi adómentesség fennmaradt. A magyar hozzájárulás mértékét lakosságszámához 1204
