Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
NAGY JÁNOS Az ülések napirendjét domináló, fentebb említett vitakérdések azonban háttérbe szorították a kereskedelemügyi kérdéskomplexum diétái megvitatását. Tanulmányomban az 1764-1765. évi országgyűlés forrásain keresztül azt vizsgálom, hogy mik voltak a rendek kereskedelemügyi sérelmei és a központi kormányzat gazdaságpolitikai elképzelései a diétán, a konkrét helyzetben milyen sajátságos bel- és gazdaságpolitikai tényezők hatottak az uralkodó, illetve az országgyűlés állásfoglalására. Feltevésem szerint egyrészről a diéta előtt és alatt készült kormányzati reformtervek és a már megtett lépések nem tekinthetőek pusztán taktikai célúaknak, hanem az ezekben javasolt intézkedések a hétéves háború során eladósodott Habsburg Monarchia pénzügyi és gazdasági reformfolyamatába is illeszkednek. A Habsburg „fiskális-katonai állam” növekvő hadügyi kiadásainak fedezése volt a kormányzat fő motivációja abban, hogy elindította a bevételek növelését célzó reformokat.11 Az ipar- és külkereskedelem intézményes fejlesztésének kérdése a rendek és az uralkodó konfliktusa miatt részleteiben nem került szóba a diétán, ám bizonyos elemeiben tovább élt még néhány évig az uralkodó gazdaságpolitikájában. és az országgyűlés 1708-1792. Bp. 2005. 248-249. Az egyes árucikkeket tekintve részletesen: Imre Wellmann: Maria Theresias Handelspolitik mit besonderer Rücksicht auf die Agrarproduktion. In: Maria Theresia als Königin von Ungarn. Hrsg. Gerda Mraz. Eisenstadt 1984. 257-281., különösen: 273., 275.; Uő: Uber Maria Theresias Landwirtschaftspolitik in Ungarn. In: 18. századi agrártörténelem. Wellmann Imre agrár, és társadalomtörténeti tanulmányaiból. Szerk. Csíki Tamás - Rémiás Tibor. Miskolc 1999. 458-487., különösen: 474-475. 11 Szántay Antal: A Habsburg Monarchia és pénzügyei a 18. században. Századok 152. (2018) 1095— 1126., különösen: 1126. 12 Az emelkedő tendencia egyes régiókban némi időbeli eltolódással jelentkezett: míg Franciaországban 1750-től, a német területeken és Hollandiában kb. 1755-től indult meg a gabonaárak növekedése. A húsárak emelkedéséhez az 1762-1763-as nagy európai marhavész járult hozzá. Ugyanekkor Itália nagy része (különösen: Nápoly, Velence és Genova) az egész 18. században gabonabehozatalra szorult. Erre lásd B. H. Slicker van Bath: The Agrarian history of Western Europe a. d. 500-1850. London 1963. 201., 212., 221.; Eckhart E: A bécsi udvari, m. 174-175. 13 A nemesség hosszú távú érdekeltségét a gazdaságfejlesztési reformokban hangsúlyozza: Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok. Szekszárd 2014. 34. Másrészről az osztrák örökösödési és a hétéves háború kiváltotta egyfajta konjunktúra, majd az 1760-as évekre a nyugat-európai agrárárak emelkedése a rendek figyelmét is felhívták a kereskedelem-, ipar- és közlekedésügy fejlesztésének fontosságára.12 Az elemzés során szemügyre vett sérelmek, követutasítások és országgyűlési naplók az országgyűlési szereplők szórványosan előbukkanó egyéni vagy csoportérdekeit világítják meg, és azt mutatják, hogy a kor rendi politikusait is foglalkoztatták a kormányzat által tervezett reformok, így például a magyar agrártermékek kiviteli vámjainak csökkentése, a kereskedelmi útvonalak fejlesztése, a manufaktúra-alapítások, ám ekkor még átfogó elképzelésekkel nem léptek fel.13 Feltételezésem szerint az előjogai védelmében fellépő magyar rendiségnek 1201
