Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY (különösen IV. Béla 1267. évi cikkelyeit).147 Emellett Szegedihez hasonlóan alapos magyarázatokkal látja el a szöveget. A 21. (a ma elfogadott beosztás szerint a 10.) törvénycikk kapcsán - amelyben az uralkodó a poroszlók idézéseinek és tanúbizonyságainak az érvényességét a püspök, káptalan, vagy kisebb ügyekben a konventek vagy kolostorok tanúskodásához köti — helyesen érez rá arra, hogy ez a cikkely „adott alapot” a káptalanok és konventek által működtetett hiteleshelyeknek (bár helyesebb, ha azt mondjuk, hogy ez a cikkely is jelezte a fokozatos áttérést a hiteleshelyi gyakorlatra). Azt is jól érzékeli, hogy a Váradi Regestrum a káptalanok eme funkciójának az előzményeként értelmezhető.148 A 27. (mai beosztás szerint a 14.) cikkelyhez, ahol a várjobbágyok és vendégek szabadságainak megerősítéséről van szó,149 szintén írt jegyzetet, amelyben kijelenti, hogy hosszú lenne kifejteni, mi mindent lehet megtudni az oklevelekből e két csoport tagjairól, így csak annyit jegyez meg - szintén helyesen -, hogy Mossóczy (és Szegedi, tesszük hozzá) hibásan nevezi a várjobbágyokat parasztoknak {rustici).TM Végül meg kell még említeni, hogy ahogyan más cikkelyeknél, úgy a 33. (20.) cikkelynél is részben okleveles anyag segítségével értelmezi a törvény szavait. Ott ugyanis az áll, hogy a pénzben fizetendő nyestbőradó egyharmad része a „birtok urának” {domino fundi), kétharmad része a „föld urának” {domino terrae) adassék. A tudós főispán rámutat, hogy az előbbi a földesurat, az utóbbi a királyt jelenti, s ehhez IV. Béla ifjabb király 1224. évi adománylevelét idézi, amelyben az uralkodó a nyestbőradó neki (mint királynak) járó kétharmadát az adományosnak engedi át.151 Az egészen kiváló — és helytálló - észrevétel jelzi, hogy a lassan szakszerűsödő honi történettudomány már képes volt kisebb részletkérdésekben is jó megállapításokra jutni, köszönhetően a szaporodó okleveles anyagnak, illetve a sorra megjelenő forráskiadványoknak és szakmunkáknak. 147 Lásd például Kovachich, M. G.: Vestigia i. m. 100-102. et passim. 148 Kovachich, M. G. : Vestigia i. m. 113—114. A törvénycikkre: Online Décrétai, m. 179. (18. jegyzet). A Váradi Regestrummal kapcsolatban helyesen utal rá Kovachich - illetve Skerlecz -, hogy végrendeletek, osztályok, örökbefogadás és más jogi ügyletek is találhatók benne (vagyis, teszem hozzá, nem csak istenítéletek). Kovachich, M. G.: Vestigia i. m. 113.; lásd még Hoffmann I. - Tringli L: Váradi Regestrum i. m. 297. 149 Online Décrétai, m. 175. 150 Kovachich, M. G. : Vestigia i. m. 117. 151 Uo. 119-120. Béla eme oklevelét a mai kutatás is összefüggésbe hozza a mondott törvénycikkel, hiszen a dokumentum alapján nyilvánvalóvá válik, hogy az artikulus egy létező gyakorlatot rögzített. Weisz B.: Királyi adók i. m. 126. A cikkelyre lásd még Online Decreta i. m. 180. 1115
