Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA állításait mindenképpen cáfolni kívánta ebben a témában (is) - mint írja, ezt egyrészt a nemes hazának, másrészt a méltányosságnak és igazságnak a szeretete kívánja meg tőle.140 A kisebb tévedések és hamis állítások cáfolata után (a nemesek nem erőszakkal csikarták ki a bullát; II. András nem kötelezte le magát „ígérgetéssel” a nemességnek, nem mérgezte meg Lászlót stb.)141 rátér Grossing ama kijelentésére, hogy az 1222. évi dekrétumot meghamisították, s erre éppen a Raynald-féle „szövegváltozat” - valójában az Aranybulla 1231. évi megerősítése142 — lenne a bizonyíték. Kovachich helyesen mutat rá, hogy két külön törvénykönyvről, dokumentumról van szó, nem szövegváltozatokról; továbbá nem lehet kétségbe vonni az 1222. évi bulla hitelét, csak mert nem maradt fenn példány belőle, hiszen a hét levéltárból, ahol a bulla egyes példányait elhelyezték, „ama öt vagy hat” hazai gyűjtemény elpusztult a mostoha idők során.143 Végül a tudós szerző kijelenti, hogy az Aranybulla hitelességét sok adat bizonyítja, így I. (Nagy) Lajos megerősítése is, akinek még egy eredeti példányt mutattak be - amint az az 1351. évi dekrétum szövegéből kiderül.144 140 Kovachich, M. G. /Vestigia i. m. 88. 141 Uo. 88-95. 142 Raynaldus: Annales ecclesiastici i. m. 389. A dekrétum szövegét lásd Online Decreta i. m. 173-175. 143 Kovachich, M. G.: Vestigia i. m. 96. Az „öt vagy hat” hazai levéltár említéséből arra következtethetünk, hogy Kovachich már nem gondolta azt, hogy a penes hospitale és a penes templum az István-féle római zarándokházra és templomra vonatkozna, vagy legalábbis kételkedett benne (tehát jól sejtette, hogy a hét példányból csak kettő vagy egy, a pápának küldött kópia került külföldre). Lásd még fentebb a 116. jegyzetet. 144 Kovachich, M. G.: Vestigia i. m. 97-98. A vonatkozó részt („exhibuerunt nobis quasdam litteras privilegiales....”) az 1351. évi dekrétumban lásd Online Decreta i. m. 271. 145 Kovachich, M. G. /Vestigia i. m. 98. 146 Skerlecz közreműködését Kovachich levelezéséből ismerhetjük meg, de a tudós tisztviselő a kiadványban nincs megemlítve, mert nem akart névvel szerepelni barátja publikációjában. Vö. V Windisch É.: Kovachich i. m. 111., 120., 129. Témánk szempontjából Kovachich azzal hoz igazán újat és fontosat a kutatásban, hogy gazdag jegyzetanyaggal közli az 1231-es dekrétumot. Célja az volt, hogy bebizonyítsa: Grossing állításával szemben ez a későbbi dekrétum nemhogy „eltörölte”, hanem éppen megerősítette a korábbi bullában írtakat.145 A törvénycikkek alatt olvasható gazdag jegyzetapparátus szerzője azonban jelenlegi ismereteink szerint nem Kovachich volt, hanem barátja, a felvilágosult és nagy tudományú zágrábi főispán, Skerlecz Miklós gróf (1729-1799), mivel a korábbi kutatás megállapította, hogy a Vestigiá^n megjelenő dekrétumok szövegéhez ő készített történeti és jogi jegyzeteket.146 A tudós főispán egyrészt filológiai pontossággal jelzi az egyezéseket és eltéréseket az 1222. évi dekrétum szövegéhez képest, de nem csupán az Aranybullát szembesíti a textussal, hanem egyéb, korábbi és későbbi törvénycikkeket is 1114
