Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY lyen idézi a Regestrumot is, mégpedig a 19. törvénycikk kapcsán, amely a várjobbágyok és a vendégek szabadságainak megtartásáról szólt. Katona ugyanis ehhez egyrészt azt az ügyet hozza fel a jegyzőkönyvből, amelynek során a falubeliek {villant) ugyanazon vár jobbágyai segítségével {co adiuv antibus eiusdem castri ioubagionibus) bevádolták bizonyos Bocion (Boceon) fiait, amiért azok a földjeiket elfoglalták; másrészt pedig azt az ügyet, amikor a bihari várnépek - „a jobbágyaikkal együtt” - vádolták be a tordai egyház jobbágyait, mondván, hogy ők tulajdonképpen bihariak.135 Egyik ügy sem a várjobbágyok szabadságáról szólt, de ők is érintettek voltak bennük; emellett az első ügy esetében a várjobbágyok nyilván azért segítették a falubelieket a vádemelésben, mert a várföldek erőszakos elvétele rájuk nézve is hátrányos volt136 — ebben a tekintetben tehát Katona helyesen tesz említést róla. Fontosabb azonban maga a tény, hogy összekötötte a „másik irányból” is a két különleges és részben egymást magyarázó forrást, a Regestrumot és András nevezetes dekrétumát. Ahogy láttuk, később Bárdosy János követte ezen az úton. V. kötet hivatkozott helyén pedig felhívta a figyelmet a korábbi szerzők tévedésére. Az adónemre lásd fentebb a 115. jegyzetet. 135 Karácsonyi, J. — Borovszky, S.: Regestrum i. m. nr. 317. (368.); 315. (366.) A két ügyre való hivatkozást lásd Katona, S.: Historia critica V. i. m. 387-388. 136 Vö. G. Bolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica 1. (1957) 89-91. A 317. (368.) számú ügy leírása azért is fontos, mert említést tesz II. András rendeletéről az erőszakosan elfoglalt várföldek visszaadása tárgyában. Zsoldos A.: II. András aranybullája i. m. 24.; Uő: Az Aranybulla királya i. m. 108. 137 Életére lásd V. Windisch Eva: Kovachich Márton György, a forráskutató. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 24.) Bp. 1998. Politikai irányváltására: Uo. 27-29. 138 Martinus Georgius Kovachich: Vestigia comitiorum apud Hungaros... Budae 1790. 139 Vö. V. Windisch É.: Kovachich i. m. 27., 110-112. Tudomány történeti áttekintésünket Kovachich Márton Györggyel fejezzük be. Kovachich párhuzamba állítható Hajnóczyval, minthogy szintén világi értelmiségi, aki a teréziánus, majd jozefinista reformoknak köszönhetően kapott hivatalt, megélhetést; emellett ő is közel került a felvilágosult szellemi műhelyekhez, illetve szabadkőműves páholy tagja lett. O azonban a reformer uralkodó halála után nem indult el radikális irányba, hanem a rendi-nemzeti mozgalomhoz csatlakozott, s műveiben is az ő álláspontjukat tette magáévá.137 Ennek az irányváltásnak éppen az 1790-ben megjelentetett Vestigia comi tiorum a legfontosabb dokumentuma, amely a magyarországi országgyűlések írásos emlékeit, illetve Kovachich kommentárjait, fejtegetéseit tartalmazza.138 A szerző egyik fő törekvése, hogy Grossing állításával szemben — mivel ő is vele vitatkozik! — bebizonyítsa: a magyar nemzet ősi joga az országgyűlés tartása.139 Hosszabban kitér az Aranybullára is, köszönhetően vitapartnerének, akinek az 1113
