Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA csak annyiban érdemel figyelmet, hogy szerzője a II. József halála utáni felfokozott hangulatban inkább nemesi-nacionalista húrokat pengetett mind az Aranybulla, mind az ellenállási záradék eltörlésének ismertetésekor.129 129 Alexius Horányi: De Sacra Corona Hungáriáé ac de regibus eadem redimitis commentarius. Pestini 1790. 134-136., 315-316. 130 Katona István életére újabb összefoglalás: Thoroczkay Gábor: Előszó. In: Katona István: A kalocsai érseki egyház története I-II. Ford. Takács József. S. a. r., jegyz. Thoroczkay Gábor - Tóth Gergely. Kalocsa 2001-2003. I. i-xxx. A történetírására lásd Szabados György: Katona István történetírói időszerűségéről. Irodalomtörténeti Közlemények 112. (2008) 679-699. 131 Stephanus Katona: Historia critica regum Hungáriáé stirpis Arpadianae... Tomulus V. Posonii et Cassoviae 1783. 371-372. Vö. Raynaldus: Annales ecclesiastici i. m. 295. 132 Katona, S.: Historia critica i. m. 372. Az oklevélre lásd még Zsoldos A.: II. András i. m. 7. 133 Katona, S.: Historia critica i. m. 377. A tisztség kialakulására és nevének eredetére: Engel Pál: Szolgabíró. (Szócikk) In: KMTL 654. Láttuk egyébként, hogy már Bél Mátyás és Tomka Szászky, majd az ő nyomdokaikon haladva Szegedi is szóba hozta a tisztséget, és összekötötte - tévesen - a bilochusszA, de Katona mutatott rá világosan a tisztségnek a szerviensekhez való kapcsolódására. 134 Katona, S.: Historia critica i. m. 391. Pálmáé az elsődleges érdem, aki ezt tisztázta egy II. Ulászló korabeli oklevél alapján (Franciscus Carolus Palma: Heraldicae Regni Hungáriáé Specimen... Vindobo nae 1766. 60.), de Katona pontosította az adónem ismertetését, és egy másik törvénycikket és egyéb szövegforrásokat is hozott szavai bizonyítására műve negyedik kötetében (Stephanus Katona: Historia critica regum Hungáriáé stirpis Arpadianae... Tomulus IV. Posonii et Cassoviae 1781. 563-564.), az A nagy szorgalmú és jó kritikai érzékkel megáldott Katona István130 azonban néhány ponton sikeresen előrevitte a kutatást a Historia critica V. kötetében (1783), amely II. András és IV. Béla uralkodásáról szól (1242-ig). O nemcsak Szegedi munkáját használta fel, hanem ismerte Bél Mátyásék Regestrumkiadását is, emellett jó érzékkel más forrásokat is bevont a vizsgálatba. A bulla kiadásának előzményeivel kapcsolatban ő is csak tapogatózik, mint a korábbi szerzők: jobb híján Raynaldot idézi, aki beszámol róla, hogy a pápa a püspököket a II. Andráshoz való hűségre figyelmeztette, illetve ki akarta vizsgáltatni Béla herceg és felesége ügyét.131 Jó szemmel vette észre ugyanakkor - illetve vonta az Aranybulla keletkezéséhez kapcsolódó események közé - azt az 1222. évi adománylevelet, amelyre Kerchelich Boldizsár zágrábi püspökségről szóló munkájában talált rá, s amely szerint István zágrábi püspök földbirtokot kapott Bélától a közte és apja közötti viszály elsimításában játszott szerepéért.132 Ami a törvényszöveget illeti, nem tudott nagy áttörést elérni az értelmezésben — igaz, aki a teljes magyar történet megírására vállalkozott, attól talán nem is várható ez el -, de tett néhány fontos és helytálló megállapítást. O volt talán az első, aki rámutatott arra a tényre, hogy a magyar „szolgabíró” szóban a „szolga” a (királyi) szervienseknek, azaz a II. András által a dekrétumban kiváltságokkal megerősített személyeknek felel meg, amit a „szolgabíró” szó latin megfelelője, a iudex nobilium („nemesek bírája”) is támogat.133 Helyesen javítja Szegedit (és Mossóczyt) a XXVII. te. kapcsán, és jelzi, hogy a marturina nem valami tengeri adó, hanem nyestbőradó.134 Végül, ha nem is a legszerencsésebben, de egy he1112
