Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA nyújt, mivel kitér rá, hogy a rendek 1687-ben hatályon kívül helyezték az ellenállási jogot, amivel maradéktalanul egyet is ért, mert a záradék az uralkodók számára tűrhetetlen, s a népnek is veszedelmes volt, továbbá II. András is csak a népszerűség mértéktelen hajhászása miatt hozta e törvényt.90 Bél aulikus megnyilvánulása egyáltalán nem meglepő,91 inkább az az érdekes, hogy a 18. század első felében a politikai diskurzussal megegyezően csak & jus resistendi eltörlése miatt volt aktualitása a törvényszövegnek. Jóny János (?—1755), a Halléban és Jénában tanult evangélikus jogtudós92 viszont — amellett, hogy ő is szinte kötelességszerűen helyteleníti az ellenállási jogot és üdvözli eltörlését - munkájában már figyelmet szentel az Aranybullában található tisztségneveknek és társadalmi rétegeket jelző szavaknak is. Szerinte a serviens („szerviens ”) elnevezés a nemesség korábbi alávetettségét, szolgaságát jelzi, amelyet András szüntetett meg; feltűnik neki, hogy a jobagio („jobbágy ”) elnevezést a törvényszövegben még használták főméltóságokra is; tévesen azonosítja a dekrétumban szereplő „billogosokat” (bitó chi) a későbbi szolgabírókkal, de jól sejti meg a poroszlók (pristaldî) esetében, hogy egyfajta bírósági végrehajtók voltak.93 Apró, de fontos lépések ezek, amelyeknek a későbbiekben lesz folytatásuk. miscellanea. Decadis secundae pars tertia. Tyrnaviae 1697. 307. Timon még ennyivel sem kommentálja a törvények kiadását, csak a tényt rögzíti. Samuel Timon: Epitome chronologica rerum Hungaricarum... Cassoviae 1736. 28. 90 Matthias Bel: Notitia Hungáriáé novae historico geographica... Tomus I. Viennae Austriae 1735. 386-387. 91 Vö. Tóth Gergely: Felekezetiség és történelmi emlékezet. A Rákóczi-szabadságharc a 18. századi honi történetírásban. Történelmi Szemle 52. (2010) 19-23. 92 Személyére lásd Kosáry D.: Művelődés i. m. 158. Joannes Jony: Commentatio historico-juridica de origine et progressu juris Hunno-Hungarici... Leutschoviae 1727. Újabb kiadása: In: Ignatius Stephanus Horváth: Bibliotheca Jurisconsultorum Hun gáriáé. Tomus I. Posonii 1786., a vonatkozó rész itt: 50-54. 94 Joannes Tomka Szászky: Commentatio historica et politica de comitiis incliti regni Hungáriáé. In: Ignatius Stephanus Horváth: Bibliotheca Jurisconsultorum Hungáriáé. Tomus III. Viennae 1789. 26., 60., 163., 183., 207. A szerzőre újabban, további irodalommal lásd Török Enikő: Tomka Szászky János és atlasza. In: Tomka Szászky János: Magyarország első történelmi atlasza. Közreadja Tóth Gergely - Török Enikő. Bp. 2004. 7—8.; Tóth Gergely: Tomka Szászky János. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Bél egykori pozsonyi tanítványának, a Jénában jogi stúdiumokat is végzett Tomka Szászky Jánosnak (1692-1762) az országgyűlésekről írt posztumusz megjelent munkájában az Aranybulla ismét csak az ellenállási záradék miatt kerül elő. Érdekes viszont, hogy bár a szerző elítéli az ellenállási joggal való visszaélést, magát a döntést helyesli, továbbá az országgyűlésen való „szólásszabadságot” (libertas in comitiis dicendi) Thuróczy János krónikája által „igazolt”, illetve Szent István törvénye és az Aranybulla ellenállási klauzulája által megerősített ősi „hun” jogszabálynak tartja.94 Vagyis Tomka Szászky álláspontja inkább a Werbőczyn alapuló rendi felfogáshoz közelít. 1104
