Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY szöveg (az 1222. és 1231. évi dekrétum) eltéréseire építi a vádját, így elsősorban a záradék kapcsán, ahol a későbbi dekrétumban tudvalevőleg egyházi kiközösítés szerepel az ellenállási jog helyett.62 Ami pedig a legfontosabb, harmadik támadási irányt illeti, azt az adómentességről szóló, nevezetes 3. cikkely kommentárja illusztrálja a legjobban. Szerzőnk kifejti, hogy itt a törvény betűje csak két adót említ (collecta, librae denariorum - helyesen liberi denarii),^ amely alól a szerviens birtoka felmentést kap, de ez a többi adónemre nem vonatkozik. Ráadásul — folytatja — a „hiteles” Raynald-féle szöveg szerint a huszadot továbbra is be kellett fizetnie a „nemesnek” a földje után, vagyis ez alól nem mentesültek. „Hát akkor miért tagadják ezt meg a királytól?” - teszi fel a költői kérdést szerzőnk.64 Ugyanide tartozik még, hogy a nyestadóról szóló 27. és a vármegye jövedelmeiről és adóiról szóló 29. cikkely kapcsán rámutat, hogy itt az uralkodó nem tesz különbséget nemes és nemtelen között, így ezeket bizonyára a nemeseknek is kellett fizetniük: vagyis ez szerinte szintén cáfolja a nemesi adómentesség kiváltságát.65 62 Grossing, ER: Jus publicum i. m. 158-160. Egyéb példák: uo. 141., 144-145. 63 Vö. Érszegi G.: Az aranybulla i. m. 15. A kifejezés magyarul: „szabadok dénárja”. Uo. 20. 64 Grossing, ER: Jus publicum i. m. 141. 65 Uo. 154-155., 156. 66 Uo. 144-145. 67 Érszegi G.: Az aranybulla i. m. 1972. 21. 68 Grossing, ER: Jus publicum i. m. 149. 69 Érszegi G.: Az aranybulla i. m. 21. A szerző a nemesi hadkötelezettség ügyében is támadólag lép fel. Jól veszi észre, hogy jelentős különbség van a hadviselési kötelezettség meghatározásában az 1222-es és az 1231-es dekrétum között: az 1231-es cikkelyben részletezve van a külföldi hadviselésre kötelezettek köre, akik között ott vannak a nagyobb birtokot nyert személyek — vagyis szerzőnk szerint a birtokos nemesek, a nobiles possessio nati. Ebből persze ismét arra következtet, hogy az Aranybulla cikkelye romlott, hamisított. De a lényeget tekintve ugyanarra akar kilyukadni, mint korábban Kollár: ha törvény kötelezi a nemeseket a hadbavonulásra, miért nem tesznek ennek eleget, vagy legalább miért nem váltják azt meg valamilyen más szolgálattal?66 A szerző jozefinista nézőpontjára számos részletet lehet találni — abban a szakaszban is, amely az Aranybullával foglalkozik. A 14. cikkelyből — miszerint azt az ispánt, aki „a várnépeit tönkre teszi”, meg kell fosztani tisztségétől67 - a parasztok elnyomását, a gazdagabbaknak a szegények felett gyakorolt zsarnokságát olvassa ki,68 majd a 19. cikkelyben, miszerint „a várjobbágyok maradjanak meg Szent István királytól alapított szabadságukban”,69 a várjobbágyok fogalmán tévesen egyszerű jobbágyokat ért (ez, mint látni fogjuk, a korra jellemző hiba), és a következőt írja: „E munkácska kijelölt terjedelme nem engedi, hogy mindazt a kiváltságot és szabadságot itt közöljem, amelyet a boldog emlékezetű királyok 1099
