Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA adtak a nyomorult népnek, hogy azokkal megvédjék magukat uraik mértéktelen zsarnoksága ellen. Mindeme szabadságokat Magyarország jelenlegi fejedelme \moderna princeps, azaz Mária Terézia -TG.] - minthogy az isteni első király szorgos utánzója \imitatri^ - szeretné ugyan visszahozni, ám nem lehetséges egy csapásra elmozdítani azokat az akadályokat, amelyeket az önérdek állít. Amúgy is hagyni kellett valami teret az örökösnek, Józsefnek [is], aki ama jóindulata szerint, ami által a nép atyjának szereti neveztetni magát, nagyon is igazságos törvényekkel — amint arra köteles is, és amint remélni lehet — fogja korlátozni a nemesek által gyakorolt, kegyelemből kapott birtokjog visszaéléseit.”70 Nyilvánvaló kiállás ez a reformer uralkodó mellett: ugyanakkor még mindig sok tisztázatlan részlet van e munka körül. 70 Grossing, E R: Jus publicum i. m. 152. 71 Összegyűjtötte őket Kosáry D.: Bevezetés i. m. 292. Koppi Károly munkáját {Carolus Koppi: Jus electionis quondam ab Hungaris exercitum... Viennae 1790), amelyben hosszan kritizálja Grossing művét, s annak képtelen állításait (Uo. 27-41), bemutatja Forgó A.: Egyház i. m. 251-254. 72 Kosáry D.: Művelődés i. m. 594., 596. 73 Személyére és egyéb írásaira lásd Ballagi G.: A politikai irodalom i. m. 91., 239-240., 463-466.; Kosáry D.: Művelődés i. m. 538-539. Az 1790-1792. évi nagy nemzeti-politikai felbuzdulás idején záporoztak a válaszok a Ius publicum vádjaira magyar tudósok részéről. E szerzők műveikben igyekeztek pontról pontra cáfolni a botránykönyv állításait, és szükségképpen érintették az Aranybullát is.71 Ekkor csapott össze a leglátványosabban a teréziánus-jozefinista múltszemlélet — amely vitatta az országgyűlések létjogosultságát, Werbőczy Hármaskönyvét és a nemesi kiváltságokat - a hagyományos rendi állásponttal, amely éppen ellenkezőleg, a messzi régmúltba, egyenesen a hunokig vitte vissza az „ősi alkotmány” eredetét és a nemesi nemzet előjogait, de egyben haladó nézeteket is tartalmazott.72 Szempontunkból az utóbbi nézőpontra a legfontosabb és „legszakmaibb” példa Kovachich Márton György VestigiáyK amely egyben Grossing könyvének egyik legfontosabb bírálata is - vele a következő fejezetben foglalkozom. Elindult továbbá egy másik, az előzőhöz témájában közel álló polémia is, amelyet az udvari ágensként és Mária Terézia, majd IL József lelkes híveként Bécsben dolgozó exjezsuita Keresztúri (Keresztury) József (1739-1794)73 vitairata keltett. A szerző a műben nagy historikusi apparátussal tekintette át a nemesi felkelés történetét a honfoglalóktól egészen saját koráig, hogy eljusson a nyilvánvaló következtetésig: a nemesek személyenkénti hadba szállása nagy teher lenne nekik, s egyébként is elszoktak már a katonáskodástól, ezért — ahogy már korábban is tették - pénzen váltsák meg hadkötelezettségüket. Ezt azonban ő semmiképpen sem nevezné adónak {contributio), ahogy régebben sem hívták annak, hanem 1100
