Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA hogy mivel a személyes felkelés nem annyira hasznos {personalis statuum insurrectio non adeo sit utilis), inkább pénzbeli hozzájárulást adnak a nemesek (és az egyháziak is), illetve húsz nemesi kúria után egy felfegyverzett lovast.34 Kollár messzemenően egyetért ezzel a törvénycikkel, csak azt fájlalja, hogy ez a belátás és áldozatkészség nincs meg saját korának nemességében.35 Azt sem tartja továbbá megoldásnak, hogy a nemesek maguk helyett parasztokat állítanak ki katonának. A maga idejében talán megfelelt ez a módszer, írja, de ma már a katonáskodáshoz nagyobb képzettség kell.36 34 Kollarius, A. E: De originibus i. m. 146-147. 35 Uo. 148. 36 Uo. 149., 152. 37 Uo. 150-151. Itt persze szintén az Intelmekről van szó, s annak a főemberekről, ispánokról és katonákról szóló részéről, amelyet már Ónodon is emlegettek a rendek (lásd a 20. jegyzetet); csak éppen Kollár mást emelt ki a szövegből, mégpedig azt, hogy „ők [tehát főemberek stb. - T. G.] a királyság védőbástyái”. Lásd még Az államalapítás korának i. m. 133. 38 Kollarius, A. E: De originibus i. m. 151. Az Aranybulla záradékára hivatkozik Kollár, ahol ez olvasható: „corone regie obsequia debita non negentur ”. Érszegi G.: Az Aranybulla i. m. 19., 22. 39 Kollarius, A. E: De originibus i. m. 151-152. 40 Uo. 153. Kollár művének e részére lásd még Stefancsik B. K: Az 1764/65-i i. m. 18-19.; Csizmadia A.: Egy 200 év előtti i. m. 220.; Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1996. 293. 41 Joachim Bahlcke: A magyar püspöki kar és a Habsburg Monarchia. Együttműködéstől a konfrontációig (1686-1790). Bp. 2013. 310-326.; Forgó András: Egyház-rendiség-politikai kultúra. Papok és szerzetesek a 18. század országgyűlésein. Bp. 2017. 160-172. Kollár az Aranybullát is beépíti érvelésébe. Azt írja ugyanis, hogy a nemesnek kötelessége fegyverrel védenie a hazát: ez már Szent István törvénykönyvében is benne van,37 és II. András is azzal a szándékkal adta és gyarapította a nemesek szabadságait, hogy azok ne tagadják meg a királyi koronának járó szolgálatokat.38 Kollár ezt úgy magyarázza, hogy a háború módjával és anyagi fedezetével is törődniük kell a nemeseknek, hiszen pénz nélkül nincs siker.39 Vagyis: mivel a törvények alapján a nemesek kötelesek védeni a hazát, ennek a kívánalomnak - a megváltozott helyzethez alkalmazkodva — csak akkor tesznek eleget, ha állandó és örökös katonaságot tartanak fenn saját javaiknak és a királyi adományoknak megfelelően {pro opibus suis et donis regiis).40 Kollár érvelése azt mutatta, hogy az udvar részéről a nemesi hadkötelezettség történelmi megalapozását igyekeztek a maguk érdekeinek megfelelően magyarázni, vagyis olyasmin kezdtek el vitázni, amire eddig nem volt példa. Téves útnak mutatkozott azonban a magyar rendekkel az Aranybullán és Werbőczyn összeakaszkodni. Ráadásul az is nagy hibának bizonyult, hogy az országgyűlés megkezdése előtt egy ilyen támadó jellegű, a nemességet több helyen is becsmérlő munka látott napvilágot, mivel a rendek (ahogy az várható volt) mélységesen felháborodtak annak tartalmán - sőt, még a klérus egy része is csatlakozott az ellenzékhez.41 Hiába hátrált meg a királynő, illetve tiltotta be a könyv Magyarországra 1094
