Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY alapvető privilégiumaikat hozták fel érvként27 — amelyek közé nyilván odaértendő volt az Aranybulla nevezetes 3. cikkelye, sőt, főképpen ezt érthették rajta. Az 1741. évi országgyűlésen kétségkívül az udvar eme törekvései ellenhatásaként erősítették meg újra a rendek a nemesi adómentességet - ismét a Tripartitum^ hivatkozva —, s azt is kimondták, hogy a telekhez nem kapcsolódhat közteher.28 Mindehhez az 1751. évi diétán is ragaszkodtak.29 27 Esterházy József főudvarmester (későbbi országbíró) életrajzában szerepel, hogy emiatt küldték őt a rendek az udvarba tiltakozni a tervezet ellen. [Kolinovics Gábor]: Posthuma memoria Josephi Esterházii... Tyrnaviae 1754. 72-73.; SzíjártóM. I: A diéta i. m. 232-233. 28 1741: VIII.; SzíjártóM. I: A diéta i. m. 242. 29 Vö. Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen. (Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7.) Bp. 2020. 39., 53., 114-188. et passim. 30 Stejancsik Benedek Konrád: Az 1764/65-i pozsonyi országgyűlés. Kassa 1942. 12. 31 Csizmadia Andor: Egy 200 év előtti országgyűlés évfordulójára: A „Kollár contra Status et Ordines”. Jogtudományi Közlöny 19. (1964) 4. sz. 217.; Stefancsik B. K: Az 1764/65-i i. m. 26. 32 Adamus Franciscus Kollarius: De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae. Vindobonae 1764. 33 Csizmadia A.: Egy 200 év előtti i. m. 217.; Ján Tibensky: A királynő könyvtárosa. Adam Frantisek Kollár élete és művei. Bratislava 1985. 43. Az 1764. évi országgyűlésen a bécsi udvar újra megpróbálta a nemességet - és a klérust — nagyobb áldozatvállalásra bírni. Az uralkodó célja az volt, hogy a nemességet egy 30 ezer fős állandó hadsereg kiállítására és fenntartására kötelezze a nemesi felkelés helyett.30 Emellett azt kívánta elérni, hogy egyházi javadalom adományozásakor e javadalom jövedelmeinek egy része az erődítmények javára tartassék fenn; ám azt is szükségesnek gondolta, hogy az uralkodó e jogáról egy értekezés készüljön.31 Habár nincsen konkrét bizonyíték arra, hogy kifejezetten az ő kérésére, de mindenesetre az ő elképzeléseivel nagymértékben összhangban lévő munka jelent meg a következő évben Kollár Ádám Ferencnek, a császári bibliotéka igazgatójának jóvoltából. A hamar híressé-hírhedtté váló kötetben a jeles tudós elsősorban azt kívánta bizonyítani, hogy a magyar királyok egyházi ügyekben is hozhatnak törvényeket.32 Hogy mindezt az udvar tudtával és jóváhagyásával tette, arra bizonyíték, hogy saját bevallása szerint konzultált Borié államtanácsossal, aki munkája egy részét átnézte, és egyéb udvari tisztviselők is áldásukat adták rá; a királynő pedig a cenzor megkerülésével adott engedélyt a kinyomtatására.33 Műve nagy részében tehát Kollár az állam és az egyház viszonyát tárgyalja. Van viszont egy egész fejezet, ahol kitér az 1764. évi országgyűlés másik aktuális témájára, a nemesség és a klérus által fenntartandó állandó hadsereg kérdésére is. Fejtegetése elég hamar szenvedélyes kirohanássá válik a nemesi felkelés és a nemesi adómentesség ellen. Azzal kezdi, hogy a főpapok is katonáskodni voltak kötelesek, legalábbis a 16. században még biztosan, de az 1602. évi IX. törvénycikk kimondja, 1093
