Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Gecser Ottó – Szende Katalin: Hans Saltzman, az 1510-es pestisjárvány és a nagyszebeni vesztegzár
HANS SALTZMANN, AZ 1510-ES PESTISJÁRVÁNY ÉS A NAGYSZEBENI VESZTEGZÁR Hans Saltzman Az a kevés, ami Hans Saltzman életéről tudható, leginkább saját műveiből, illetve bécsi levéltári forrásokból származik.7 A legkorábbi adat 1497-ből való: ekkor iratkozott be a bécsi egyetem artes fakultására „Iohannes Salczmann de Stira, pauper ” néven.8 Ulrike Denk alapos kutatásaiból tudjuk, hogy a bécsi egyetemen azok a pauper besorolásúak, akik el is tudták végezni az egyetemet - figyelembe véve, hogy a tanulás költségei még az ő esetükben elengedett díjak nélkül is igen magasak voltak — abszolút értelemben nem tekinthetők szegénynek. Relatív értelemben viszont igen, amennyiben a számukra fenntartott olcsó szállásokon lakva, a körmenetek felvonulási rendjében vagy az előadótermek ülésrendjében hátra sorolva a diáktársadalom peremére szorulhattak.9 Saltzman tehát nem jöhetett nagyon lentről, de azért jelentős hátrányokkal vághatott neki tanulmányainak. im frühneuzeitlichen Hermannstadt. Pestordnungen der Stadtärzte Johann Salzmann (1510, 1521), Sebastian Pauschner (1530) und Johann Stubing (1561). Bearb. und hrsg. Robert Offner - Thomas Sindilariu. (Quellen zur Geschichte der Stadt Hermannstadt 6.) Hermannstadt-Bonn 2020. A kötet hasonmás kiadásban közli a címében felsorolt traktátusokat, Klaus Bergdolt, Magyar László András és Robert Offner bevezető tanulmányaival. 7 A levéltári adatokat Elisabeth Tuisl gyűjtötte össze a bécsi orvosi fakultás középkori történetét feldolgozó monográfiájának prozopográfiai mellékletében. Lásd Tuisl, E.: Die Medizinische Fakultät der Universität Wien im Mittelalter. Von der Gründung der Universität 1365 bis zum Tod Kaiser Maximilians I. 1519. Göttingen 2014. 262-263. (71. sz). További életrajzi adatokkal szolgál Peter G. Bietenholz: Johann Salzmann. In: Contemporaries of Erasmus. A Biographical Register of the Renaissance and Reformation I—III. Hrsg. Peter G. Bietenholz - Thomas B. Deutscher. Toronto-Buffalo-London 1985-1987. III. 191-192.; Christoph Schanze: Johannes Salzmann. In: Lexikon der regionalen Literaturgeschichte des Mittelalters. Ungarn und Rumänien. Hrsg. Cora Dietl - Anna-Lena Liebermann. Berlin-Boston 2015. 204-205. 8 Tuisl, E.: Die Medizinische Fakultät i. m. 262. 9 Ulrike Denk: „Non dedit quia non habuit ”. Studienkosten und „paupertas ” an der Universität Wien von 1385 bis 1554. In: Attes - Artisten - Wissenschaft. Die Universität Wien in Spätmittelalter und Humanismus. Hrsg. Thomas Maisel - Meta Niederkorn-Bruck - Christian Gastgeber. Wien 2015. 103-126. Denk számításai szerint abban az időben, amikor Saltzman a bécsi egyetemre járt, egy „normál” hallgató éves összesített tanulmányi költségei 14-19 guldenre rúgtak, egy pauper hallgatóé 4-5 guldenre; Denk viszonyítási alapként a Bürgerspital fizetési kategóriáit használja, ahol legfeljebb a kórház vezetője (évi 15 gulden) vagy esetleg felcsere (évi 8-16 gulden) küldhette volna valamelyik fiát egyetemre; az írnok (évi 8 gulden) már bajosan. Ezeket az összegeket érdemes összevetni Saltzman alább, a 23. jegyzetben megadott későbbi fizetésével. 10 Tuisl, E.: Die Medizinische Fakultät i. m. 262. Ünnepélyes z^c^Áöjára (befogadására a tanári kollégiumba) 1504. februárjában vagy márciusában került sor. Lásd Thomas Maisel - Ingrid Matschinegg: „Wiener Artistenregister “ 1497 bis 1555. Acta Facultatis Artium IV (UAW Cod. Ph 9). Wien 2007. (online szöveges adatbázis: https://bit.ly/31EkdEZ , letöltés 2021. aug. 14.). 61. (23528. sz.). 11 Tuisl, E.: Die Medizinische Fakultät i. m. 262. A vélhető nehézségek ellenére 1504-ben már a fakultás tanárai között találjuk.10 Ugyanebben az évben ő prédikált a „bölcsészek” nevében védőszentjük, Alexandriai Szt. Katalin ünnepén, és egyúttal beiratkozott az orvosi fakultásra is.11 1505 májusában még Bécsben kellett lennie, mert kulcsot kért az 10
