Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Michal Kšiňan: L’homme qui parlait avec les étoiles – Milan Rastislav Štefánik, héros franco-slovauqe de la Grande Guerre (Ablonczy Balázs)
TÖRTÉNETI IRODALOM foglalkozott magyarul, Szlovákiában természetesen teljesen más a helyzet: a különböző népszerűségi listákon, közvéleménykutatásokban Stefánik a legpozitívabb megítélésű / legismertebb / legnagyobbnak tartott szlovák személyiség, és ezt az érdeklődést a szlovák történetírás is követte, legyen szó akár népszerűsítő munkákról, akár szaktudományos művekről. Michal Ksinan, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatójának franciául 2019-ben, angolul (Milan Rastislav Stefánik - The Slovak National Hero and Co-Founder of Czechoslovakia. Routledge) és szlovákul (Milan Rastislav Stefánik. Muz, ktorÿ sa rozprával s hviezdami. Slovart) 2021-ben megjelent életrajza egyedülálló vállalkozás: nemcsak azért, mert a szerző kilenc ország harminckét levéltárában gyűjtött hozzá forrásokat, és nem volt rest elmenni olyan egzotikus helyekre, mint a francia nemzeti csillagászati intézet (Bureau des longitudes) vagy a Grand Orient szabadkőműves páholy könyvtára, hanem azért is, mert a hagyományos életrajzoktól eltérően Ksinan egy talán spirálisnak nevezhető szerkezetet talált ki, amelyben a biográfia egyáltalán nem kronologikus rendet követ. A kötet eleje a francia olvasó számára ad rövid ismertetést a századforduló szlovák társadalmáról és Felső-Magyarország/Szlovákia nemzetiségi viszonyairól, majd ezt követi Stefánik térbeli mobilitásának bemutatása Szarvastól Párizsig. Maga a romantikus fejezetcím (A szlovák falutól a párizsi szalonokig) is valamiféle fejlődéstörténetet mutat. Ezután a szerző Max Weber „karizmatikus vezető” modelljét kölcsönvéve elemzi a csillagász-katona-diplomata felemelkedésének egyes fontos aspektusait, vagyis a magában egy ecuadori küldetés idején felfedezett diplomáciai érzéket, a világnézetét megalapozó tudományközpontúságot és a szakítást az ősök konzervatív protestantizmusával. Ksinan tisztázza Stefániknak a csehszlovák emigrációban és főleg a légiók létrehozásában játszott szerepét, valamint bemutatja a majdani Csehszlovákia érdekében kifejtett diplomáciai tevékenységét is. Kissé félrevezető az ötödik nagy fejezet címe {Stefánik és a szlovák identitás), amelyben ugyan valóban van szó a szlovák identitás metamorfózisairól, de a hosszú és alapos fejezet tárgyalja Stefánik halálának körülményeit (egyértelműen a baleset mellett teszi le a voksát), illetve annak későbbi politikai instrumentalizálását is. Itt kapott helyet továbbá a főhős szabadkőműves kapcsolatainak vizsgálata, amelyből kiderül, hogy miközben csillagászként erőteljesen együttműködött francia szabadkőműves mentoraival, az ő páholy tagságára nincs bizonyíték. Nyilván lehet vitázni a kötet szerkezetével, a sorrenddel (furán mutat a könyv végén az identitásról szóló fejezet, egybefűzve a szabadkőművességgel), a feltárt anyag azonban olyan gazdag és a szövegfűzés olyan reflektált, hogy a végén a helyére kerül minden. A nagy kérdés az alig negyvenévesen elhunyt közéleti férfiú működése kapcsán, hogy „hogyan sikerülhetett?”. A nem túlságosan kiemelkedő diák, aki szisztematikusan szakítani akart szülei közegével, a nyugati Felvidéken oly jellemző ortodox lutheranizmus szellemével, aki állandó anyagi problémákkal küzdött (a szerző tapintatosan, de félreérthetetlenül jelzi gondjait, és Stefánik maga is saját „magyar dzsentris” szocializációjával magyarázta), aki egy távoli országban, kezdetben gyenge francia nyelvtudással próbál boldogulni egy olyan szakmában, amelyből első ránézésre nem nagyon van átjárás a politikába, és aki tulajdonképpen választott mesterségében sem túl sikeres. Hogyan emelkedhetett hát ilyen magasra, a világ akkori francia, amerikai, brit hatalmasainak tanácsadójává, bizalmasává, aki megtanította Edvard Benest civilizáltan öltözködni, hogy aztán végül az új csehszlovák kormány hadügyminisztereként hunyjon el? Ksinan válasza többes, érthetően. Elsősorban a korszellemben találja meg a magyarázatot, amennyiben a korszakot átlengő szcientizmus és a gyarmatosítás szelleme a csillagászatnak jóval nagyobb helyet juttatott, mint annak előtte - elég itt Camille Flammarion csillagász óriási népszerűségére gondolni. Másrészt Stefánik ügyesen építette fel és tartotta karban kapcsolati tőkéjét Párizsban. A származása okán magával hurcolt egzotikumot úgy fordította a maga és a szlovák/csehszlovák ügy javára, hogy lendülete, roman ticizmusa és határokat nem isme1075
