Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Falusi Norbert: Két nemzet határán. Erdélyi magyar nemzetépítők az európai nagy változásban (1900–1925) (Fodor János)
TÖRTÉNETI IRODALOM identitás megalkotására. Ehhez Falusi az eszme- és intézménytörténeti szempontból kevésbé kutatott Erdélyi Szövetséget, illetve ennek sokszínű ideológiai háttérrel rendelkező tagjait, továbbá az impériumváltást követő időszakban a Szövetség eszmei átörökítését vizsgálja. Bemutatja azokat a pártalapítási kísérletként is jellemezhető erdélyi magyar próbálkozásokat, melyek a Magyar Szövetségtől a Magyar Nemzeti Párton át elvezettek a romániai Országos Magyar Párt megalapításáig. Mindezek mellett megismerhetjük azokat a „tranzitszemélyiségnek” nevezhető politikusokat vagy politikai gondolkodókat, akik nem minden esetben tartoznak az első vonalba, vagyis nem feltétlenül pártelnökök. Ezeknek a háttérben működő szürke eminenciásoknak a tevékenysége felett a figyelem gyakran átsiklik a politikatörténeti összefoglalókban. A kötetben közülük Bethlen István, Jancsó Benedek, Apáthy István, Posta Béla, Kenéz Béla, Réz Mihály, Jakabfíy Elemér, Pál Gábor, Gyárfás Elemér és Paál Árpád szerepe és politikai munkássága kerül elemzésre az átmeneti időszakból. A könyv ugyan nem kimondottan és kizárólagosan Trianonról vagy az impériumváltásról szól, hanem annak okait, elsősorban erdélyi vonatkozásait ismerteti, mégis egyértelműen illeszthető a centenáriumi könyvújdonságok sorába. Bátor és immár nem teljesen egyedi vállalkozás, mivel a szerző az egész erdélyi impériumváltás sajátos történetét próbálja összefoglalni és elemezni a meglévő szakirodalom alapján, melyet saját maga által feltárt forrásmunkákkal is kiegészít. Sajnálatos módon azonban a szakirodalmi feldolgozás megáll 2017-2018 környékén, vélhetően ugyanott, ahol a szerző lezárta a doktori dolgozatának kéziratát. Ezért a kötet nem egészül ki a centenáriumi évfordulók jelentékeny számú újabb szakmunkájának említésével. Ezek alighanem árnyalták vagy kissé továbbgondoltatták volna a szerzővel a munka alaptételeit, bár a végkövetkeztetésre vélhetően nem lettek volna döntő hatásúak. A szerző sajátosan ötvözi a történelemtudomány, a társadalomtörténet, valamint a politikatudomány újabb elméleteit, melyeket forrásokkal támaszt alá, vagy éppen cáfol meg. Ezáltal Falusi nem egy szokásos kronologikus politikatörténeti diskurzust képvisel, hanem a fogalomtisztázások mellett többszempontú megközelítést érvényesít, kulcsfogalmak és -kérdések magyarázatára keresve a választ (nép, nemzet, csoport, szervezet, hálózat, regionalizmus, kulcsszemély). Mindebből az következik, hogy inkább tanulmánygyűjteménnyel van dolgunk, mintsem egy egységes, összefüggő monográfiával, de ez nem jelenti azt, hogy a munka ne volna koherens. Bizonyos stílusvonásokkal árnyalva, de felismerhető a szerző doktori témavezetője, Bárdi Nándor szemléletének erőteljes hatása a szövegre, leginkább a fogalomtisztázásokra tett utalások vagy az erdélyi önszerveződési kísérletek tipologizálása esetében, melyek Bárdi szemléletében meghatározóak. Ez a módszertani érzékenység az egyik legfelkészültebb kisebbségtörténeti műhelybe emeli a kötet szerzőjét. A Két nemzet határán nem nevezhető levéltári forrásokra támaszkodó alapkutatásnak, viszont tekintélyes mennyiségű publikált vagy kéziratban maradt forrásmunkára alapoz. A munkában megfigyelhető egyfajta kolozsvári regionális túlsúly a sajtóelemzésben, amely abban az összefüggésben érthető is, hogy az impériumváltás alatt (illetve azt követően is) a mérvadó és véleményformáló sajtóorgánumok, valamint ezek szerzői Kolozsváron működtek (mindenekelőtt a szerző által részletesen szemlézett Ellenzék és Keleti Újság). Mégis némileg hiányérzetet kelt, hogy a kolozsvári forrásoknak is inkább csak az eszmetörténeti vonatkozásait, valamint párt- és csoportelemző narratíváit helyezte előtérbe a szerző, miközben a helyi/lokális események feltárása is kézenfekvő lenne. A régió- és településtörténet alaposabb bevonásával bizonyosan gazdagodhatott volna a munka — bár alighanem az egyébként feszes szövegszerkezet szétfeszítése árán. Ehhez olyan dokumentumok feldolgozására lett volna szükség, melyek már részben vagy egészében kiadva is hozzáférhetőek. Gondolok itt például Márki Sándor Erdész Ádám által fokozatosan közreadott naplófeljegyzéseire (ErdészÁdám: Metamorphosis Transylvaniae I. Márki Sándor naplója 1071
