Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
FIRENZE ÉS A NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁRSÁG KAPCSOLATA *** Rupert 1410-ben bekövetkezett halála után a Luxemburgi-ház visszaszerezte a Német-római Császárság feletti ellenőrzést, előbb Jobst morva őrgrófot (1410-1411) választották meg, annak alig egy évvel később bekövetkezett halála után Vencel öccse, Zsigmond magyar király szerezte meg a német királyi címet. 1411-től a császári diplomáciában változó intenzitással ugyan, de újra napirendre került a milánói herceg támogatása, ezúttal elsősorban Zsigmond és Velence erősödő konfliktusa miatt. Zsigmond hosszú uralkodása alatt a toszkán városállam és az uralkodó viszonya ellentmondásos maradt, bár úgy tűnik, hogy a firenzeiek kedvezőbben ítélték meg Luxemburgi Zsigmondot elődeinél. Értékelték, hogy ő kezdeményezte a konstanzi zsinat (1414-1418) összehívását, és összességében az ezt követő évtizedben, amelyet Zsigmondnak a Viscontiakkal való átmeneti konfliktusa is fémjelzett, teljesítette az erős, de szerencsére többnyire távoli, ugyanakkor támogató hatalommal szembeni firenzei elvárásokat.58 58 Kerstin Ras-Dürschner: Der wackliger Thron. Politische Opposition im Reich von 1378 bis 1438. Lang 2003. 282.; Beinhoff, G.: Die Italiener i. m. 32. 59 Weiss, S.: Karl IV. i. m. 218-219. Lásd még Petr Elbel: Prag und Ofen als Kaiserresindenzen. Die Verlagerung des Reichsschwerpunkts nach Osten unter den Luxemburgern und deren Folgen für das Reich. In: Rom 1312. i. m. 259-329., itt: 259. 60 Weiss, S.: Karl IV. i. m. 218. A magyar királyi jövedelmek és monopóliumok rendszerére és annak 14. századi változásaira lásd Tóth Csaba: Pénzverés és pénzügyigazgatás (1387-1526). In: Gazdaság és gazdálkodás a középkori Magyarországon: gazdaságtörténet, anyagi kultúra, régészet. Szerk. Kubinyi András — Laszlovszky József — Szabó Péter. Bp. 2008. 163—185.; Gyöngyössy Márton: Pénzverés és pénzügyigazgatás (1387-1526). In: Gazdaság és gazdálkodás a középkori Magyarországon i. m. 185-199. Lásd még Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Bp. 2001. 160. 61 CsukovitsEnikő: Az Anjouk Magyarországon I. I. Károly és uralkodása (1301-0342). Bp. 2012. 54. Zsigmond császári ambícióit és uralkodását a magyarországi jövedelmek tették lehetővé, amelyek Hnusmnchtffv^ központi részét képezték.59 IV. Károlyról és IV. Venceltől eltérően a délnémet kereskedővárosok gazdasági és pénzügyi elitjéhez fűződő, hagyományosan szoros kapcsolatai mellett több, a magyar királyi jövedelmek kezelésében érdekelt itáliai, főként firenzei pénzügyi szakembert és üzletembert is befogadott udvarába.60 A magyar királyi pénzügyekre gyakorolt itáliai, firenzei hatással a magyar történetírás is foglalkozott, és hagyományosan fokozatos fejlődésként értelmezte, amelynek kezdetét a kutatók a 14. század első évtizedeiben, a nápolyi Anjou-ház magyarországi megjelenéséhez kötötték. Az újabb szakirodalom azonban kimutatta, hogy I. Károly kíséretével, illetve trónja elfoglalását követően nem érkeztek tömegesen nápolyiak, franciák és itáliaiak a magyar királyi udvarba.61 A nápolyi Anjouk ugyanakkor szoros kapcsolatban álltak a firenzeiekkel, akik már a 13. század végén is kiváltságos státuszt élveztek Nápolyban, és fontos szerepük 1014
