Századok – 2022

2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig

ARANY KRISZTINA

volt a királyság pénzügyeinek irányításában.62

Ugyanakkor a nemzetközi szakirodalom azt is igazolta, hogy egyes firenzei bankházak nemcsak az Anjouknak a magyar trón megszerzésére irányuló törekvéseiben játszottak szerepet a 14. század elején, hanem kölcsöneikkel Luxemburgi VII. Henrik császári ambícióinak megvalósítását is támogatták ugyanebben az időszakban — mégsem mutatható ki nagyarányú firenzei jelenlét a császári udvarban sem.63

62 David

Abulafia: Southern

Italy

and the Florentine Economy 1265-1370.

The

Economic History Review 34. (1981) 3. sz. 377-388.

63 Lásd

Marco

Veronesi:

Heinrich

von Luxemburg und

die

italienische

Hochfinanz. Mittelalterlicher Staatskredit, der Prager Groschen und das florentinische Handelshaus der Macci. In: Vom luxemburgischen Grafen zum europäischen Herrscher. Neue Forschungen zu Heinrich VII. Hrsg. Ellen Widder - Wolfgang Krauth. Luxemburg 2008. 185-223.; Michel Pauly: Auf nach Rom! Materielle und militärische Vorbereitungen des Romzugs Heinrichs VII. In: Rom 1312. i. m. 23-42., itt:

27-29.;

Kurt Weissen-. Florentiner Kaufleute. In: Zwischen Maas und Rhein. Beziehungen, Begegnungen und Konflikte in einem europäischen Kernraum von der Spätantike bis zum 19. Jahrhundert. Versuch einer Bilanz. (Trierer Historische Forschungen). Trier 2006. 370—372.

64 Huszár

Lajos:

A

budai pénzverés története a középkorban. Bp. 1958. 50.; Wolfgang

von

Stromer: Die ausländischen Kammergrafen der Stephanskrone - unter den Königen aus den Häusern Anjou, Luxemburg und Habsburg - Exponenten des Großkapitals. Hamburger Beiträge zur Numismatik 27-29. (1973-1975) 85-106., itt:

85-106.

65 Weissen, K: Florentiner Kaufleute i. m. 368-375.

66 Arany,

K:

Florentine families,

i.

m. 53.

67 Filippo Scolari (1369-1426), más

néven Pipo

Spano vagy

Pipo

of

Ozora,

temesi ispán,

lásd Engel

Pál: Ozorai Pipo.

In: Ozorai

Pipo

emlékezete.

Szerk.

Vadas

Ferenc.

Szekszárd

1987.;

Jörg K

Hoensch:

Kaiser Sigismund. Herrscher an der Schwelle zur Neuzeit 1368-1437. München 1996. 481.

A másik hagyományos, a firenzei pénzverő mesterek magyarországi megjelenésével kapcsolatos érv szintén kissé túlértékeltnek tűnik.64

A 14. században számos más középkori államban is megjelentek ugyanis firenzei pénzverő mesterek, nemcsak azokban, amelyek általában a firenzeiek célpontjai voltak, mint Nápoly, Anglia és Franciaország, hanem olyan országokban is, amelyekben abban a korban nem volt számottevő firenzei jelenlét, így Csehországban és Németországban (Schwäbisch Hall,

Trento,

Koblenz) vagy

Ausztriában (Linz, Tirol).65

Elképzelhető, hogy a 14. században az itáliai, elsősorban firenzei szakértelem iránt jelentkező általános igénynek érdemes inkább tulajdonítani megjelenésüket a pénzverés területén Magyarországon is. A firenzei jelenlét jelentős növekedése a fennmaradt és jelenleg ismert források alapján későbbi időszakra, a 14. század végére, leginkább Zsigmond

magyarországi uralkodásának első éveire tehető.

Általánosságban elmondható, hogy 1420 és 1440 között 19 családhoz tartozó mintegy 30 firenzei jelent meg a császári és magyar királyi pénzügyigazgatásban.66

A rendelkezésre álló információk alapján a magyar királyi pénzügyigazgatásban legalább három firenzei származású vezető tisztviselőt lehet azonosítani, míg a császári udvarban 17 familiáris, 11 szolga és 8 palotagróf volt firenzei.67

A vezető tisztviselők közül Filippo

Scolari, Nofri

di Bardo és

az utóbbi fia, Leonardus Nofri esetében az 1015