Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Paál Vince: Gratz Gusztáv legitimizmusa publikációi tükrében
GRATZ GUSZTÁV LEGITIMIZMUSA PUBLIKÁCIÓI TÜKRÉBEN Gratz ebben a feladatkörében igyekezett a király és a magyar kormány között közvetíteni a legitim királyság visszaállítása érdekében.13 13 Erről részletesen lásd Gratz G.: Magyarország a két háború között i. m. 75-101.; Paál V: A politika és a publicisztika vonzásában i. m. 241-279. 14 Hegedűs altábornagy: Az októberi királypuccs - általam közvetlenül tapasztalt eseményeinek rövid leírása. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Külügyminisztérium. Rezervált politikai iratok (a továbbiakban: K 64) 4. cs. 48. t. „Tihany” 153-157. föl. 15 Kánya Kálmán és Csáky Imre távirata Bethlen István miniszterelnöknek. Tihany, dátum nélkül. MNL OL K 64 4. cs. 48. t. „Tihany” 81. föl. Vö. Gratz, G.: Augenzeuge dreier Epochen i. m. 311-312. 16 Gratz, G.: Augenzeuge dreier Epochen i. m. 311. 17 MNL OL, Kozma Miklós iratai. K 429 3923. mikrofilmtekercs. Adatgyűjtemény 1920-24, 4. cím 79-80. föl. 18 Az informális cenzúra érvényesüléséhez lásd Paál Vince: Gratz Gusztáv és a Magyar Szemle kapcsolatához. In: Médiatörténeti tanulmányok 2020. Szerk. Klestenitz Tibor - Paál Vince. Bp. 2020. 75-87. A király belévetett bizalma ellenére Gratz nem volt feltétlenül „karlista”, vagyis a legitimitás szempontjából nem ragaszkodott feltétlenül Károly személyéhez. Amikor az uralkodó és kísérete a kudarccal végződött budaörsi csata (1921. október 23.) után Tatára kényszerült visszavonulni, Gratz arra kérte a Bethlenkormányt képviselő Hegedűs Pál tábornokot, hogy a királynál egyelőre ne erőltesse a lemondás kérdését. Időt kért, hogy „Andrássyval és Rakovszkyval a királyt ily értelemben megdolgozza”.14 Tihanyban pedig, ahová az uralkodópárt és közvetlen kíséretét fogolyként szállították, a kormány képviselőinek már azt vetette fel, hogy Ostenburg Gyula életben hagyásának kilátásba helyezésével esetleg nyomást lehetne gyakorolni a királyra a lemondás érdekében.15 Ezzel párhuzamosan pedig Károlyt egy olyan koncepciónak igyekezett megnyerni, hogy ő maga mondjon le a trónról, ha ezáltal a dinasztia trónfosztását el lehet kerülni, és biztosítani lehet „utódlásra hivatott” fia trónigényét.16 Érdekes megvilágításba helyezi Gratznak Habsburg Károlyhoz fűződő viszonyát a következő epizód. Amikor Tihanyban a király elutazása előtt a kormányt képviselő Kánya Kálmán, a külügyminiszter állandó helyettese elköszönt Gratztól, akinek szobája előtt szuronyos őr állt, Gratz — Kánya szerint — „szentimentális lett, s olyasmit emlegetett, hogy ő valószínűleg hosszabb fogságot fog kapni”. Kánya megjegyezte neki, hogy „ennek a végtelenül szomorú esetnek egy jó oldala van, ettől a királytól sikerült megszabadulnunk, amire Gratz mély sóhajjal azt a választ adta, hogy »igen, Te boldog lehetsz, Te megszabadultál tőle, de nekem még ez a vigasztalásom sincs meg, én már nem tudok tőle megszabadulni«”.17 Magyarország két világháború közötti történetéről írt munkájában, amely megírásakor, az 1930-as évek közepén éppen a restaurációs akciókat és a kormányzó személyét érintő részek miatt nem jelenhetett meg,18 tragikus sorsú uralkodóként jellemezte Károlyt, aki olyan feladatokkal került szembe, amelyekkel „egészen kivételes államférfiúi lángelmék is nehezen tudtak volna megbirkózni. 982
