Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Paál Vince: Gratz Gusztáv legitimizmusa publikációi tükrében
GRATZ GUSZTÁV LEGITIMIZMUSA PUBLIKÁCIÓI TÜKRÉBEN béketárgyalásokon, ahol a külügyminisztérium kereskedelempolitikai szekciójának élén, osztályfőnöki minőségében ő vezette osztrák—magyar részről a gazdasági tárgyalásokat, tapasztalta az elszánt német hódító törekvéseket.4 Ügy vélte, Németország jövőbeni terjeszkedése nem fog megállni Ausztria keleti határainál. A Habsburg-restaurációt éppen ezért Magyarországon és Ausztriában is szükségesnek tartotta. Mindig is szívügye volt a közép-európai népek együttműködése, a különböző népeket összekötő nemzetek feletti kapocsként pedig továbbra is a Habsburg-dinasztiát tudta csak elképzelni. A német nemzetiségi származású Gratz a nemzetek feletti uralkodóház által egységbe kapcsolt soknemzetiségű monarchiát azért részesítette volna előnyben, mert az szimpatikusabb életkereteket látszott biztosítani, mint amelyeket a nemzeti homogenitásra törekvő utódállamok ígértek. Legitimizmusát egyrészt ezen politikai meggyőződések motiválták, másrészt pedig az, hogy élete során tett több esküje is a dinasztiához való hűségre kötelezte. „Hogy ez most nehezebb és hálátlanabb volt, mint annak idején, amikor az esküt tettem, nem menthetett fel az alól.”5 Állítólag maga a „legitimizmus“ kifejezést is ő használta Magyarországon ebben az értelemben először. Amikor Kun Béla rezsimjének bukása után ifj. Andrássy Gyula a budapesti lakásán kifejtette Gratz előtt, hogy ő eltökélt a királykérdésnek a régi magyar alkotmány és a Pragmatica Sanctio ér telmében való megoldására, és kereste a megfelelő kifejezést ennek megjelölésére, Gratz a szavába vágott és azt mondta: vagyis „legitimista alapon”.6 4 Gratz, G.: Augenzeuge dreier Epochen i. m. 116-118., 128-134., 179-180., 198-200. 5 Uo. 275. 6 Uo. 273-276. Vö. Gecsényi L. - Sipos P: Gratz Gusztáv emlékiratai i. m. 337-339. 7 Nemzetgyűlési Napló 1920-1922. VII. kötet 385. 8 Fürstenberg budapesti német követ jelentése, 1921. ápr. 10. Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (Berlin), R 74188, K 111994. Gratz legitimizmusa a világháborús összeomlás óta közismert volt, abból sohasem csinált titkot. Bécsi követi tevékenysége alatt is aktív szerepe volt a Svájcban tartózkodó király és annak magyarországi hívei közötti kapcsolattartásban. Már külügyminiszteri bemutatkozó beszédében, 1921. február 4-én a Nemzetgyűlés előtt is érintette a királykérdést: kijelentette, hogy annak megoldását el kell halasztani, mert külpolitikai akadályai vannak, ezért nem férne össze a meghirdetett békés politikával.7 A miniszteri bársonyszék elfoglalása előtt röviddel nem nyilvánosan kijelentette, hogy legitimista nézetét nem fogja megtagadni, azt tántoríthatatlanul képviselni fogja. Azzal is tisztában volt, hogy legitimizmusa és miniszteri állása előbb-utóbb ellentétbe kerül majd egymással.8 Erre minden bizonnyal hamarabb került sor, mint gondolta volna. IV. Károly 1921-ben húsvétkor és október végén sikertelen kísérletet tett a magyar trón elfoglalására, s Gratz mindkét alkalommal a király mellé állt. Húsvétkor — minden bizonnyal 980
