Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)
FIZIKER ROBERT felállításától várja az üdvözülést”, mert ez az „utolsó aduja” az anschluss ellen.75 Egy összefoglaló jelentésben a követ egyenesen azt írta, hogy az osztrák belpolitikai fejlődés „mindinkább azt a benyomást kelti”, mintha Schuschnigg kancellár a restaurációs törekvések révén akarná „állampolitikai célkitűzéseit megvalósítani”. A munkásság, bár a monarchizmus ellensége, „a két rossz közül mégiscsak a kevésbé rosszat választaná”, az osztrák nemzetiszocialisták pedig Németországnak az 1936. július 11-én aláírt benemavatkozási szerződés által megkötött keze miatt „egymagukban nem elég erősek komoly ellenállás kifejtésére”. Ugyanakkor azonban úgy látta, hogy a restauráció „technikai keresztülvitele csak »alkotmányos« úton képzelhető el”. A Dollfuss-féle rendi alkotmány értelmében az államfőt az ország polgármesterei, a kormányakarat „exponensei” választják meg, a hadsereg pedig „esküjéhez híven fog viselkedni.” Spányik Márió grazi tiszteletbeli konzulnak a Dísz térre küldött helyzetjelentése szerint „a restauráció megkísérlése bármikor aktuálissá válhat”.76 75 Szigorúan bizalmas követjelentés. Becs, 1936. febr. 1. MNL OL K 63 20/1-410/1936. 76 Osztrák belpolitikai helyzet. Tiszteletbeli konzuli összefoglaló jelentés. Graz, 1936. nov. 30. MNL OL K 63 20/1-3957/1936. Az anschlusst megelőző, legitimista szempontból is mozgalmas esztendő a külügyi iratanyagban is erőteljes lenyomatot hagyott. A monarchista szervezetek növekedése és erősödése miatt Rudnay indokoltnak látta, hogy a királypárti mozgalom ausztriai helyzetéről mélyebben tájékozódjon és az eredményről részletes jelentésben számoljon be. A követ az erősödést több tényező együttes hatásában látta: a „monarchista érzelmű” Schuschnigg kancellár által a pártok betiltása után 1936 májusában megszervezett „Vaterländische Front ” keretein belül nyújtott politikai mozgásszabadságban, Benito Mussolini remélt és propagandisztikusan kihasznált segítségében, a náci veszélyben és Ottó főherceg újévi üdvözletében, melyek hatására az az általános érzés alakult ki, hogy a restauráció, „amennyiben megtörténik, Ausztriából fog kiindulni”. Bár úgy látta, hogy a legitimisták javarésze a hivatalnoki és katonatiszti karból rekrutálódott, és az ifjúságot nem — de en bloc még a katolikus ifjúsági szervezeteket sem — sikerült a mozgalomnak megnyerni, senki sem szeretne „elkésve érkezni” a legitimisták táborába. Mindezek dacára - különösen a külpolitikai helyzetre való tekintettel — nem látta a restauráció „momentáni lehetőségét”. A legitimista szervezetek fejlődésének rövid felvázolása és az Ottónak adományozott díszpolgári címek területi eloszlásának elemzése után Rudnay a mozgalom csúcsszervezetének tekinthető „Eiserner Ring ” programpontjait is ismerteti. Ezek lényege egy alkotmányos, szociális, keresztény, hivatásrendi monarchia kiépítése „Ausztria jelenlegi területén, annak jelenlegi határai közt”, a legszorosabb gazdasági együttműködésben a 973
