Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)
FIZIKER ROBERT a megvalósult nagyhatalmi elképzelések végeredményben legalább annyira sikertelennek bizonyultak.18 Más kérdés, hogy az ő alternatívájukat nem próbálták ki. Abban a hatalom osztrák és magyar birtokosai is egyetértettek, hogy a Habsburgok visszatérése mind bel-, mind külföldön „óriási izgalmat és mozgalmakat idézne elő, amelyek konzekvenciáit előre látni nem lehet”. Ehhez Ambrózy követ - válasza „tisztán akadémikus és magánjellegét aláhúzva” - azt tette hozzá, hogy egy nemzeti király megválasztása „aligha hozná nyugvópontra” a dinasztia kérdését, ugyanakkor Magyarország trónján „más, mint Habsburg király aligha tarthatná magát”.19 18 Ehhez lásd Gerő András: Az Ottó-jelenség. Rubicon (2011) 8. sz. 5-11. 19 Követjelentés. Becs, 1928. márc. vége. MNL OL K 63 48-1434/1928. 20 Griger Miklós: A legitimizmus és a magyar feltámadás. Aktuális-e a királykérdés? Bp. 1936. 8. A szerző a nagyhatalmak, a környező utódállamok, illetve a magyarországi szabad királyválasztók egyaránt elutasító álláspontjára utal. 21 A Nemzeti Néppárt programját idézi Kardos József: A legitimizmus alternatívái Magyarországon (1918-1946). Bp. 1996. 48. 22 Griger M.: A legitimizmus i. m. 53. 23 Gecsényi L. — Sipos R: Gratz Gusztáv emlékiratai i. m. 332. 24 Hasonlóan érvelt Ignaz Seipel prelátus, egykori császári miniszter, a köztársasági Ausztria későbbi szövetségi kancellárja, aki 1922. április 2-án, IV. Károly halálának másnapján a legitimizmust „személyes ragaszkodás szempontjából ideálisnak, de politikailag kilátástalannak, ezért gyakorlatilag használhatatlannak” minősítette. Friedrich Rennhofer: Ignaz Seipel. Mensch und Staatsmann. Wien-Köln- Graz 1978. 279. 25 A magyar követek általában azt a „m. kit. kormányok által felállított, kitűnő, bevált és a tényeknek is megfelelő választ” adták a királykérdéssel kapcsolatos kérdésekre, hogy „ezen kérdés ez idő szerint nem aktuális”. Követjelentés. Róma, 1937. márc. 12. MNL OL K 64 1937-41-185. A királypárti politikusok kezdettől fogva úgy ítélték meg, hogy a restaurációt egy kétségtelenül létező, „ha még olyan csekély, ellenséges külföldi nyomás által alátámasztott belső veszély” fenyegeti.20 Ugyanakkor szerintük „más egy akadályt látni, és szívesen látni. Más örülni a lehetetlenségnek, és más minden erőt megfeszíteni, hogy a lehetetlent lehetővé tegyük.”21 A monarchisták nem kívánták „a dolgok erőltetését, a kalandokat, a puccsokat, az éretlen gyümölcsnek leszakítását a fáról, hanem csakis és egyedül: minden diplomáciai eszköznek igénybevételét és kihasználását”.22 Azaz megpróbáltak a politika által kínált anyagból — fokozatos bel- és külpolitikai építkezéssel — „a legjobbat kovácsolni, ami abból kovácsolható”.23 Ebben az értelemben a legitimista politika is értelmezhető és leírható a tanulmány elején idézett kaunitzi mondással.24 Ráadásul a királypártiak a pillanatnyilag elérhető politikai programelemek megvalósításával lépésről lépésre próbáltak közelíteni a kívánatosnak tartott alkotmányos monarchia felé. Realista idealizmusuk csupán egy latens alternatívát tudott nyújtani, amely azonban nem juthatott érvényre a hatalomgyakorlók által szintén reálpolitikainak tartott megfontolások miatt.25 Arra kevés esély volt, hogy a fent vázolt 963
