Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)
EGY FIÓKBAN MARADT ALTERNATÍVA legitimista álláspont és a magyar külügyi felfogás közeledjen egymáshoz. Henrik mecklenburgi herceg, I. Vilma holland királynő férje 1934 februárjában felkereste Zita királynét Steenockerzeelben, ahol felidézte budapesti látogatását is. A beszélgetésen jelenlévő Ottó főherceg Horthy Miklós kormányzó nevének említésénél élénken közbeszólt: „Horthy folyamatosan biztosít hűségéről, de bármikor felszólítom arra, hogy adja át nekem a hatalmat, kitérő választ ad.” Henrik válaszul arról győzködte a királynét, hogy Horthynak nyomós oka van erre, hiszen „mikor átadná az uralmat Ottónak, a kisantant megszállná Magyarországot”. Zita erre csak azt jegyezte meg: „Ezt nem hiszem.”26 1936 januárjában pedig Ernst Rüdiger Starhemberg herceg, osztrák alkancellár az egyre türelmetlenebb Ottónak azt ajánlotta, hogy „menjen egy többéves világkörüli útra, miközben a politikai helyzet talán úgy fog alakulni, hogy a restauráció kérdésével komolyan lehet foglalkozni”.27 A harmincas évek fejleményeit Sigray Antal, a legitimisták egyik hazai vezetője Rudnay Lajos báró, bécsi követ előtt a következőképpen foglalta össze: a „restauráció megalapozására első lépések simán megtétettek, de hogy az utolsó, legnehezebb lépésre sor kerül-e és mikor, nem tudja”.28 Ehhez a királypártiak szerint csak egy „gyűszűnyi merészségre” lett volna szükség.29 26 Követjelentés. Hága, 1934. febr. 28. MNL OL K 64 41-84-1934. 27 Napi jelentés. London, 1936. jan. 29. MNL OL K 64 1936-20-135. 28 Számjel-jelentés. Bécs, 1936. jan. 21. MNL OL K 63 48-216/1936. 29 A magyar Capitoliumon. Pethő Sándor válogatott publicisztikája. Vák, s. a. r., jegyz. Závodszky Géza. Bp. 2005. 160. 30 Sopron város részvéte. Bp., 1922. jún. 29. MNL OL K 58 Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, A miniszter kabinetje, III-5. tétel Királykérdés (IV. Habsburg Károly) 1922-356. 31 Követjelentés. Bécs, 1922. ápr. 9. MNL OL K 64 48-1922-2117. Non omnis moriar 1922. április 11-én, Sopron szabad királyi város a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésén emlékezett meg IV. Károly, a „legemberibb király és a legkirályibb ember” haláláról. Dr. Zehetbauer Ottó pápai prelátus, prépost plébános „fennkölt szárnyalású szép” gyászbeszédében úgy vélekedett, hogy „a magyar nemzet százados törekvéseit” a Habsburg uralkodók közül elsőként megértő vértanú uralkodó — a fejezet latin címével összhangban — „nem halt meg mindenkorra”, mert a „mártírok vére kikel, mint a földbe vetett mag és gyümölcsöt hoz”.30 Masirevich Szilárd bécsi m. kir. követ, aki szerint „több méltánylást érdemeltek volna a tragikus sorsú uralkodó jóságos intenciói”, úgy vélekedett, hogy a „mártírium felett megnyilvánult hangulat” természetesen még nem volt „effektiv lé pésnek tekinthető” a monarchizmus felé.31 Éppen ellenkezőleg, a legitimizmus 964
