Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)
EGY FIÓKBAN MARADT ALTERNATÍVA az elévülhetetlen hála érzetén alapuló kapcsot létesít” a nemzet és az uralkodóház között, de a külpolitikai akadályok elhárítása után, „mikor a helyzet arra megérett”, a törvényes trónörökös „az ország minden megrázkódtatása nélkül örökölt jogainak gyakorlatába léphet”.3 Ez az ünnepnap azonban sohasem jött el. 3 Bethlen István miniszterelnök felirata IV. Károlyhoz. Bp., 1921. okt. 29. MNL OL K 64 Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, Politikai osztály reservált iratai (a továbbiakban: K 64), 48. tétel Királykérdés: IV. Károlyra vonatkozó ügyek, helyzetjelentések (a továbbiakban: 48), 1921-1. 4 Bokor Péter — Hanák Gábor: Egy év Habsburg Ottóval. Beszélgetések. Bp. 1999. 30. 5 Gecsényi Lajos - Sipos Péter: Gratz Gusztáv emlékiratai. Történelmi Szemle 42. (2000) 315-316. 6 a. m. szóbeszéd, pletyka. 7 Szigorúan bizalmas követségi titkári jelentés. Párizs, 1921. nov. 25. MNL OL K 64 48-1922-490. 8 Hory András római követ is „bizonyos jelekből és kisebb indiszkréciókból” jutott arra a következtetésre, hogy a legitimista csoport és a Vatikán között 1930 tavaszán már sorozatos megbeszélések folytak. A követ levele Walko Lajos külügyminiszterhez. Róma, 1930. ápr. 26. MNL OL K 63 48. tétel. A magyar király személyének visszaállítására tett lépések és a Habsburg-ház szerepe a királykérdésben, 1928-1941 (a továbbiakban: 48) 1930, iktatószám nélkül, 448-449. f. Pedig a két világháború között — Habsburg Ottó későbbi megfogalmazása szerint - „volt fantázia a restaurációban”,4 és ezt nem csupán az a tény igazolja, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött két világháború közötti külügyi dokumentációban az egyik legnagyobb tematikus gyűjtemény, különböző állagokban, a „Királykérdés” címet viseli. A miniszter kabinetje, a Politikai osztály, illetve a Sajtó- és kulturális osztály fennmaradt iratait már csak azért is érdemes alaposan górcső alá venni, mert — ahogy Gratz Gusztáv, Teleki Pál első kormányának külügyminisztere, közgazdász és történetíró világosan látta -, ha a külügyminisztériumba „napról napra befutó titkos információk tömegében egyetlen valódi is található, majdnem lehetetlen kitalálni, melyik az a sok közül”.5 Jellemző példa erre Woracziczky Olivér gróf (1920-ban a magyar békedelegáció egyik titkára) 1921. novemberi párizsi jelentése. Meglátása szerint a Quai d ’Orsay-n bizonyos „gruppe-ok” - amelyek miatt a hivatalos politika „némelykor fluctuál” — IV. Károly visszatérését nem tartották teljesen összeegyeztethetetlennek Franciaország érdekeivel, és a vállalkozás sikere esetén Párizs semleges maradt volna. Ehhez azt teszi hozzá a követség munkatársa, hogy értesülései nem hivatalos helyekről származnak, „s inkább a politikai potin 6 jellegével bírnak”, mégis közlésre érdemesnek tartotta őket, mert „a potin mögött többnyire van valami igazság”.7 A fegyelmezett és ügyes diplomaták elejtett mondataiból nehéz volt „még csak megközelítőleg is következtetni” a tényleges külpolitikai szándékokra,8 ezért a „kinek-kinek saját és pártja szája íze szerinti híresztelésekre igen tág tér nyílt”. Az érték- és az érdekalapú politizálás ütközésének példájaként Barcza György vatikáni magyar királyi (m. kir.) követ említi 1937. tavaszi, az egyházi államnak a restaurációs kérdéshez való viszonyát taglaló jelentésében, hogy ugyanabban az 960
