Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)
Fiziker Robert EGY FIÓKBAN MARADT ALTERNATÍVA Királykérdés a Külügyminisztérium! Levéltár fennmaradt irataiban (1922—1938) Kánya Kálmán külügyminiszter, a magyar diplomácia egyik legtapasztaltabb tagja 1936. március 2-án magához kérette Sir Geoffrey Knox budapesti angol követet, hogy beszámoljon neki a magyar külügyi vezetés tervezett lépéseiről, „amelyekhez előreláthatólag a legfantasztikusabb kommentárok fognak fűződni”. Ezek között volt Kurt von Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár és külügyminisztere, Egon Berger-Waldenegg báró „magától értetődően természetes”, a két ország „bensőséges viszonyát” tükröző - és egy újabb közös római vizitet előkészítő - budapesti látogatása is. Kánya ezeket az információkat azért hozta a követ tudomására, hogy „azok horderejét a helyes és megfelelő mértékre szállítsa le”. A beszélgetés végén — a dunai államok közeledésének esélyeivel kapcsolatban — Kánya német nyelven idézte Wenzel Anton von Kaunitz-Rietbergnek, Mária Terézia államkancellárjának a mondását: „A politikában nem a kívánatosra, hanem az elérhető re kell törekedni.”1 1 Napi jelentés. Bp., 1936. márc. 2. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), K 63 Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, Politikai Osztály (a továbbiakban: K 63), 20/7 Osztrák-magyar viszony (a továbbiakban: 20/7), 788/1936. A tanulmányban előforduló fordítások a szerző munkái. 2 Idézi Speidl Zoltán: Végállomás: Madeira. Királykérdés Magyarországon, 1919-1921. Bp. 2012. 197. Királykérdés — második felvonás Ugyanez a racionális, érzelemmentes reálpolitika irányította az önálló magyar külügyminisztérium egyik megszervezőjének, a két világháború közötti magyar külpolitika — főtitkárként, berlini követként és külügyminiszterként is — meghatározó alakjának, majd tényleges irányítójának diplomáciai sakkhúzásait, többek között a királykérdés kezelésében is. A külügyi kormányzat királykérdéssel kapcsolatos álláspontja 1922 és 1938 között tulajdonképpen nem változott. Eszerint a probléma rendezését a „hétköznapi feladatok elvégzése után”, a „legközelebbi ünnepnapra” kell halasztani — fogalmazott Bethlen István miniszterelnök 1921. október 20-ei nevezetes pécsi beszédében,2 csak néhány órával IV. Károly második, a legitimista törekvések szempontjából végzetes visszatérési kísérlete előtt. Mindenesetre Bethlen még október végén is biztosította a tihanyi őrizetben tartózkodó „koronás királyát”, hogy önkéntes lemondása nem csupán „egy újabb, 959 SZÁZADOK 155. (2021) 5. SZÁM
