Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye
TÓTH IMRE támogatását. Noha Benesnek a magyar kormánnyal szemben mutatott energikus fellépése cseppet sem változott a továbbiakban sem, a következetes nagyhatalmi magatartást látva a soproni kérdésben október 28-án visszavonulót fújt.47 47 Ormos M.: Civitas Fidelissima i. m. 132. 48 Franz-Egon Fürstenberg jelentése. Bp., 1921. nov. 12. BArch R 707/141. fol. 111-112. A csehszlovák miniszterelnök lépése és a nagyhatalmak állásfoglalása igazolta azt, amit az utca népe is érzékelt. A nemzetközi szintű probléma, azaz a Habsburg-kérdés mellett eltörpült a nyugat-magyarországi ügy. Az ezzel ellentétes vélelmek és szándékok dacára a királypuccs nem ingatta meg az osztrákmagyar határkérdés rendezése érdekében kötött megállapodás érvényét. Sőt, a francia és az angol kormányok a kisantant - elsősorban Csehszlovákia - próbálkozásai ellenére sem hagytak kétséget afelől, hogy a velencei protokollt továbbra is a megoldás egyetlen módjának fogadják el, és magatartásukkal még a krízis lezárulta előtt hozzájárultak a Bethlen-kormány belpolitikai helyzetének stabilizálódásához. Ennél is továbbment az olasz vezetés, amely még a népszavazási feltételeket is hajlandó lett volna ahhoz igazítani, hogy Sopron Magyarországhoz kerüljön, és a szláv területi aspirációk végérvényesen lekerüljenek a napirendről. Ebben közrejátszott az a felismerés, hogy a kisantant megerősödésének kockázatát csökkenti a nyugat-magyarországi kérdés gyors és határozott rendezése. (Az olasz álláspontot az is támogatta, hogy közben Lengyelország közeledett a kisantanthoz.) Róma tehát határozott nyomást gyakorolt a magyar kormányra, hogy az vegye elejét a közép-európai diplomáciai játéktér átrendeződésének, és amilyen gyorsan csak lehet, tisztítsa meg Nyugat-Magyarországot a felkelőktől és tegyen eleget a Velencében vállalt kötelezettségeinek.48 Károly újbóli fellépése ellentmondásos módon ugyan, de csillapította a nyugtalanságot az osztrák-magyar határtérségben. Az addig ott állomásozó katonák, önkéntesek egyik része a király, míg a másik a rezsim szolgálatában távozott a környékről. A felkelőknek ezután már nem sikerült többé ellenőrzésük alá vonni az Ausztriának ítélt területet. Ez nem jelentette azt, hogy a határtérség hirtelen kiürült volna, de a reguláris és irreguláris erők is jóval kisebb létszámmal (az eredetinek körülbelül a felével) voltak már jelen a régióban. A kormány számára ugyanakkor lehetőség nyílt arra, hogy a legitimista egységek lefegyverzését követően a „megbízhatatlan elemek” helyére hozzá feltétlenül lojális embereket küldjön Nyugat- Magyarországra. A helyi viszonyokat figyelemmel kísérő, Sopronban dolgozó tábornokok a politikusoktól és a nemzetközi összefüggésektől is valamelyest eltérő véleményt alakítottak ki a helyzetről, de ők is egyetértettek abban, hogy Károly 957
