Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye
TÓTH IMRE (Müllendorf, Ausztria). Az út során kisebb incidens is történt vele. A felkelők megállították és megpróbálták kiszállítani az autójából, de miközben személyazonosságáról és úticéljáról faggatták, a sofőr hirtelen gázt adott, és a felkelők lövéseinek sűrűjében sértetlenül tovább hajtott. Woodhouse kocsija este 11-kor parkolt le a bécsi brit misszió épülete előtt. Időközben Ferrario is megérkezett Sopronba, és Gortonnal közösen sürgős levelet küldtek Hegedűsnek, hogy a körzet parancsnokát Sopronban tartsák. Feltehető, hogy a magyar tábornok önmagával is keményen viaskodott. Leírása szerint legalábbis a királyához fordult annak érdekében, hogy a városban maradhasson és a tábornokok között továbbra is képviselhesse Magyarországot, Károly azonban nem adta meg a beleegyezését.29 Ugyancsak tiltakozó tartalmú üzenet érkezett az ellenőrző bizottság külföldi tagjaitól Ostenburg asztalára, aki adott szava ellenére nem vetette alá magát a tábornokok utasításainak.30 Hegedűs indulása előtt még intézkedett arról, hogy az Ostenburg parancsnoksága alatt álló II. csendőrzászlóaljat egy másik egység, az 5. 1. zászlóalj váltsa fel. Utasításba adta azt is, hogy a felkelők nem vonulhatnak vissza a megállapított osztrák—magyar határ „C” szakaszáról, és a zászlóalj feladata ennek megakadályozása.31 A rend fenntartására és a felkelőkkel való összeütközés elkerülésére vonatkozó parancs azt a cél szolgálta, hogy a magyar irreguláris erők megszállása alatt lévő területek ne kerüljenek osztrák kézre. 29 Uo.43. 30 Reginald Gorton jelentése Hohlernek. Sopron, 1921. okt. 22. The National Archives Foreign Office, London (a továbbiakban: TNA FO) 371/6107. föl. 109-110. 31 Hegedűs Pál altábornagy rendelete, 1921. okt. 21. Idézi: Ablonczy B.: A király i. m. 43. 32 ifi. Sarkady Sándor: Mende (Mühl) Gusztáv naplófeljegyzéseiből (1921-1922). Kézirat. 2020. 4-5. Az újbóli visszatérés híre október 22-én a helyi lakosság körében is elterjedt, jócskán felkavarva az amúgy is heves indulatokat. Az eseményeket átélt szemtanú visszaemlékezése szerint Károly kísérlete szóbeszéd és vita tárgya volt az emberek között. A kifejezetten karlista meggyőződésűeket leszámítva a lakosság nagy része elítélte a trónszerző akciót, mivel általános volt a vélemény, hogy ezzel Nyugat- Magyarország ügye a királykérdés mögé szorul. „Sopron egycsapásra híresebb lett. Többet emlegetik most, mint Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban” - írja a szerző, aki a később bekövetkezett valóságnál komorabbnak látta Magyarország jövőjét, hitelesen idézve fel azonban a hétköznapi szemlélő gondolkodását, mely a polgárháborútól és a kisantant államok körkörös támadásától féltette az országot.32 A helyzet nagyjából így állt, amikor Franz Stämplfli, a svájci szövetségi rendőrség vezetője megkapta a hírt, hogy Károly és felesége házassági évfordulójuk megünneplésére egy-két napra Sopron környékére érkezett. Károly akkorra már jövendő kormányának magjáról is döntött. Aznap azonban a magyar külügyminisztérium is jelezte a svájci kormánynak, hogy a királyi pár az ország területére 951
