Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye
IV. KÁROLY VISSZATÉRÉSEI ÉS AZ OSZTRÁK-MAGYAR HATÁRKÉRDÉS ÜGYE lépett, s közölte, hogy magyar részről nem adtak engedélyt az országba való belépésre, és a kormány kérdéssel kapcsolatos álláspontja húsvét óta nem változott.33 Az alaphelyzet annyiban mégis más volt, hogy Károly ezúttal nem egy autóval és néhány kísérővel, hanem egy hadsereg kíséretében indult a magyar főváros felé. 33 Odo Russell, berni angol követ jelentése Lord Curzon külügyminiszternek. Bern, 1921. okt. 22. In: Documents on British Foreign Policy 1919-1939. Eds. W. N. Medlicott - Douglas Dukin. First Series, Vol. XXII. Central Europe and the Balkans 1921. Albani 1921-1922. London 1980. No. 399. 460. 34 Edward Keeling jelentése. Bées, 1921. szept. 9. DBFP, 1980. No. 312. 373-376. Schober osztrák kancellár október 23-án Francis Lindley bécsi brit megbízottól értesült Károly visszatéréséről, és - noha a rá jellemző nyugalommal fogadta a hírt - nyomban összehívta a kabinet tagjait, akik fél éjszaka üléseztek. A kancellárnak kevés lehetősége volt a közbeavatkozásra. Az egyik ezek közül első látszatra kecsegtető volt, egyszersmind azonban nagyon veszélyes is. Mivel a Nyugat-Magyarországot megszállva tartó csapatok nagy része Károllyal együtt a fővárosba távozott, megnyílt az út a békeszerződésekben Ausztriának ítélt területek elfoglalása előtt. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni, hogy azokon a szerződéseken időközben már módosítottak. A szerződésszegő szerep tehát ezúttal Ausztriának jutott volna, amit a Schober-kormány nem vállalt, márcsak azért sem, mivel tapasztalatból tudta, hogy az antant mereven ellenez minden katonai akciót, amely a térség pacifikálását megnehezíti. (Ausztria nyugati határain ráadásul szeparatista törekvések növelték a bizonytalanságot.) A burgenlandi kérdés megoldatlansága mellett a várva várt népszövetségi kölcsön folyósítása sem kezdődött még el, miközben a pénzügyi válság elhúzódása miatt nőtt a munkásság elégedetlensége.34 Schober helyzete nem volt éppen rózsás. Országának korábbi kormányai a békeszerződés aláírásáig, sőt még utána is eredményesen hivatkoztak Ausztria életképtelenségére. 1921 őszén viszont már az anyagi támogatás fejében stabilitást kellett mutatnia, amibe nem fért bele egy kétes kimenetelű vállalkozás a Károly után „üresen hagyott” Burgenlandban. Ausztria szavahihetősége, nemzetközi hírneve és ezzel összefüggésben gazdasági konszolidációja forgott kockán. A kormány egy határozott restaurációellenes fellépéssel legfeljebb két dologban használhatta volna ki maga javára a helyzetet. A veszélyre hivatkozva - csakúgy, mint tavasszal - kérhette volna az antant katonai támogatását, ami magasabb szintű garanciát jelentett volna a velencei kompromisszum betartására, valamint kezdeményezhette volna a Sopronra és környékére kiírt népszavazás határnapjának későbbre való átütemezését. Utóbbira azért lett volna nagy szükség, mert Ausztria kevesellte a rendelkezésére álló időt, hogy megfelelő propagandahadjárattal a magyar közigazgatás ellenőrzése alatt maradt területeken számára kedvezően befolyásolja az eredményt. Egyik eshetőségből sem lett semmi. Az antant nem kívánta megszakítani a 952
