Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye
IV. KÁROLY VISSZATÉRÉSEI ÉS AZ OSZTRÁK-MAGYAR HATÁRKÉRDÉS ÜGYE karlisták, Cziráky József, Lehár és társaik hús vét óta látszólag visszahúzódva éltek, de a napjaik korántsem teltek politikai magányban. Készülődtek a király visszatérésére, közben pedig élénk kapcsolatokat ápoltak a határ túloldalán élő osztrák legitimistákkal. A magyar „Vendée ”, azaz Szombathely és Hertenstein között szintén élénk volt a mozgás. A nyár második felében Boroviczényi Aladár, Gratz Gusztáv és Karl Werkmann, Károly magántitkára is megfordult Mikes János szombathelyi püspöknél.18 Boroviczényi akkor jelent meg Szombathelyen és Sopronban, amikor már csupán néhány nap volt hátra Nyugat-Magyarország átadásának hivatalos határidejéig. A vasi megyeszékhelyen Sigray Antal kormánybiztos tájékoztatta az aktuális helyzetről, de ő is azt kérte, hogy Károly várja meg a kérdés megnyugtató rendezését, addig ne szánja el magát semmilyen politikai lépésre. Augusztus 24-én Boroviczényi és Sigray közösen felkeresték a szintén legitimista Ostenburg-Moravek Gyula őrnagyot Sopronban, aki jelét sem adta az óvatosságnak, s aki csak annyit közölt velük, hogy zászlóaljának tagjai között kiváló a csapatszellem, és valamennyien hűséges hívei az uralkodónak. 18 Uo. K 112040-42. 19 Boroviczényi Aladár: A király és kormányzója. Bp. 1993. 196-197. Károly mindenesetre folyamatos tájékoztatást kért az osztrák—magyar határvita állásáról. Vagy azért, mert Sigray jótanácsát megfogadva kész volt kivárni a helyzet rendeződését, vagy éppen azért, hogy kihasználja a készülődő fegyveres ellenállás nyomán várható kaotikus állapotokat.19 (Ez augusztus végén be is következett, amikor az Ausztriának történő területátadást irreguláris magyar csapatok a kormány jóváhagyólagos támogatásával megakadályozták, és ezzel másfél hónapig tartó fegyveres gerillaharc, az úgynevezett nyugat-magyarországi felkelés kezdődött a térségben.) Annyi bizonyos, hogy a volt uralkodó ellentmondásos helyzetbe került az eseményeknek köszönhetően, hiszen egyidejűleg tartotta magát Magyarország királyának és osztrák császárnak. A helyzetet higgadtan átgondolva nyilvánvaló lehetett előtte, hogy a nyugat-magyarországi térségben tett minden mozdulata tovább élezi a feszültséget a két ország között, és veszélybe sodorhatja az amúgyis nehezen formálódó modus vivendit. Szent István koronájával a fején a terület megmentésére bizonyára csak igen kevés esélye lett volna, azt pedig még ennél is könnyebben beláthatta, hogy ha az osztrák trónra vonatkozó igényei valóra válnának, a döntés ódiuma is visszaszállna rá. A húsvéti utazás nagy tanulsága az volt, hogy az uralkodói jogar kevés a beköltözéshez a budai várba. Károlynak stabilabb alapokra kellett építenie újabb kísérletét. Ennek legfőbb bázisát a Nyugat-Magyarországon állomásozó hívei, illetve azok fegyveresei jelentették, valamint a helyi lakosság támogatása. Nyugat-Magyarország népességének számottevő - pontosabban azonban nem 946
