Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye
TÓTH IMRE meghatározható - része ugyanis valóban Habsburg-párti volt. Ennek a Beccsel és az osztrák tartományokkal való egymás mellett élés hagyományai mellett elsősorban az volt a magyarázata, hogy a Monarchia helyreállítása gazdasági értelemben csatlakoztatta volna a Dunántúl nyugati részét Ausztriához, vagy legalábbis újra kapcsolatot teremthetett volna az egymástól erőszakosan elválasztott határmenti területek között. A volt király és császár sokak szemében elegendő integrativ erővel rendelkezett ahhoz, hogy akár a szűkebb, akár a tágabb térségben (beleértve ebbe a Duna-medencét is) a gazdasági, sőt jó esetben a politikai kooperáció előmozdítója legyen. Hűséges követői még az 1918. októberi kiáltvány alapján megszervezett dunai állam anakronisztikus gondolatában is mélyen hittek.20 Néhányan ugyanakkor komoly ellenérzéssel fogadták Károly francia kapcsolatait. Aligha túlzás a helyi viszonyokat illetően tájékozott német megfigyelők vélekedése, mely szerint a Párizs iránt finoman szólva is csekély szimpátiát tápláló helyi lakosság és katonaság sokkal szívesebben támaszkodott volna ebben a kérdésben Németországra.21 Ráadásul a tragikomikusra sikerült tavaszi akció némileg megtépázta a volt uralkodó személye iránt érzett szimpátiát is. 20 Az 1918. október 16-án kiadott uralkodói manifesztum fbderatíwá kívánta átalakítani a dualista állam osztrák felét. Károly kiáltványa a Magyar Korona országaira nem vonatkozott, ígéretet tett viszont azok további integritására. 21 Edmund Schulthess szövetségi elnök feljegyzése. Bern, 1921. okt. 3. In: DDS. 24. számú dók. 346-347. és Franz Egon Fürstenberg jelentése. Bp., 1921. júl. 5. és 1921. júl. 30. PAAAAbt. II. b. Pol. 11. Bd. 2. K 112040-42., K 112054-55. Nagyjából ezek a körülmények fogadták volna október első felében az emigrációban élő exuralkodót. A hónap közepén azonban Nyugat-Magyarországon ismét fordult egyet a helyzet. Október 13-án az olaszországi Velencében Johannes Schober kancellár és Bethlen István miniszterelnök megállapodást írt alá az Ausztriának ítélt területek jövőjéről. Az egyezményben Magyarország kötelezte magát arra, hogy a nyugat-magyarországi térséget megtisztítja a felkelőktől, a pacifikálást követően pedig nyolc nap múlva népszavazást tartanak Sopron városában és a környező nyolc községben a terület hovatartozásáról. Ausztria és Magyarország önmagára nézve kötelezőnek ismerte el a majdani referendum végeredményét. A szerződéssel tehát megoldódni látszott az osztrák-magyar határtérség körül hosszú hónapok óta tartó huzavona. Svájcban eközben Marano Pignatti olasz ügyvivő újabb nyugtalanító nyugat-magyarországi hírekről számolt be Edmund Schulthess államfőnek a Károly érkezését váró fegyveres csoportok növekvő aktivitásáról. Az olasz diplomata nem követelt semmiféle közvetlen lépést a svájci kormánytól, csupán informálta Bernt a helyzetről és ismertette a kisantant álláspontját. Pignatti nem véletlenül élt a finom nyomásgyakorlás eszközével, hiszen nem kellett jóstehetség annak belátásához, 947
