Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Berekméri Árpád Róbert – Nemes Gyula: „Becsülettel viselje!” Maros-Torda vármegye vitézeinek albuma (1940–1944) (Sárándi Tamás)
TÖRTÉNETI IRODALOM meghatározóbbá válik a határon túli magyar közösségekben is, azonban más előjellel. Míg Magyarországon elsősorban a Horthy-korszak ellentmondásai, utolsó évei kerültek a közbeszéd homlokterébe, addig a határon túli területeken - s ez alól nem kivétel az erdélyi magyarság sem - a korszak a ’kis magyar világgal’ egyenlő, amelyre nosztalgiával emlékeznek az azt meg nem élt generációk is. Emiatt egy hasonló tematikájú könyv fogadtatása is teljesen más Erdélyben, mint Magyarországon. A határokon túl elsősorban az ősökről történő emlékezés, az áldozatukért hozott emlékállítás kerül előtérbe. Azzal párhuzamosan, hogy a Horthy-korszak az emlékezetpolitikai diskurzusok kedvelt témájává vált, a Vitézi Rend félkatonai jellege került előtérbe, s ennek mentén polarizálódik a szervezet megítélése is. Tény, hogy létrehozásakor számoltak a katonai jelleggel is, azonban tudomásunk szerint a rend tagjai ebben a formában sosem vettek részt semmilyen fegyveres akcióban. A téma és a könyv értékelésekor fontos megjegyezni, hogy a Vitézi Rend nagy karriert futott be a román történetírásban is. A román szakirodalom egyértelműen a szervezet félkatonai jellegét hangsúlyozza, s a rendet a magyar revíziós politika egyik titkos szervezetének tartja. Nevéhez több atrocitást kötnek, céljának - több más korszakbeli szervezethez hasonlóan - az észak-erdélyi román lakosság fizikai megsemmisítését tartják. A kötet két nagy részre tagolható: a bevezető tanulmányokra, valamint az adattárra. Ezt egészíti ki egy alapos képmelléklet, helységnévtár, valamint román és angol nyelvű rezümé. A kötet két bevezető tanulmányt tartalmaz: egy, a Vitézi Rendről szóló összefoglalót (szerzője Nemes Gyula), illetve egy, a Maros-Torda vármegyei vitézi szék 1940—1944 közötti történetét bemutató tanulmányt (szerzője Berekméri Árpád Róbert). Az 1940-es területvisszacsatolást követően Eszak-Erdélyben is kiépült a Vitézi Rend, szerepe azonban sok tekintetben különbözött az anyaországban betöltöttől. Az 1940-es évek elejére a Vitéz Rend katonai jellege már háttérbe szorult, így a visszacsatolt területeken elsősorban a szervezet társadalmi jellege került előtérbe. A cím tulajdonosaiban növelte a nemzethez és államhoz való kötődést, illetve egyféle kárpótlásként élték meg a kisebbségi korszak vélt vagy valós szenvedéseiért. A kötet kétharmadát kitevő adattár összeállítása önmagában hatalmas munkát jelentett, figyelembe véve, hogy a rend levéltári anyaga teljesen szétszóródott. így a kiindulási alapot a korszak sajtójában leközölt vitézi avatások névsora, valamint a nevek mellett szereplő településnév jelentette. A szerzők ezt követően a hólabdamódszer segítségével térképezték fel a még élő tagokat, hozzátartozókat, s gyűjtötték be tőlük egyenként az adatokat, a még meglévő tárgyi emlékeket. így a kutatómunka végére összeállt a rend helyi történetére vonatkozó komoly digitális dokumentumgyűjtemény, amely fontos adalék lehet további, helytörténeti jellegű kutatásokhoz. A képmelléklet, a szövegben használt fotók száma meglepően nagy, s ezeket sikerült is jó minőségben reprodukálni. Az előtanulmány egyben arra is jó példa, hogy hogyan lehet kevés és szórványos írott forrásból jó és alapos szöveget írni. Hiányként róható fel, hogy a szerzők nem nézték át a vármegyei levéltár iratanyagát. Az iratanyag nagyon töredékes formában maradt fenn, így feltehetőleg csak pár szálas irat került volna elő a rendről, de ilyen forrásadottságok mellett adott esetben az is fontos kiegészítésekkel szolgálhatott volna. A könyv egyik nagy újdonsága, hogy bebizonyítja: a Vitézi Rend — legalábbis a visszacsatolt területeken - telekadományozások nélkül is működött és népszerű volt a magyar lakosság körében. Az eddigi kutatásokban a telek fontosságát hangsúlyozták, ezt tartották az egész szervezet alapjának és legfőbb működtetőjének. A könyv szerint Maros-Torda megyében 1944-ig egyetlen telekadományozásra sem került sor, ám meglátásunk szerint ennek a megállapításnak az oka a forráshiány, mivel más megyékben a Rend nagyobb földmennyiséget kapott, és a IV. zsidótörvény az 5-100 hold közötti „zsidóbirtokokat” vitézi telkek létrehozására rendelte ki. Ennek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a szerzők csupán tényszerűen közlik a telekadományok meglétét, és nem térnek ki arra, hogy az nagymértékben lehetett zsidónak minősítettektől vagy a nemzeti908
