Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tomáš Homoľa: Na vzostupe moci. Zahraničná politika Mateja Korvína v stredoeurópskom priestore v rokoch 1458–1471 (Szokola László)
TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet egy szűkebb geopolitikai térre, Mátyás különböző cseh, itáliai, lengyel, osztrák, pápai, valamint német hatalmakkal való kapcsolatára koncentrál, ugyanakkor, ha a téma megkívánja, akkor kifejezetten a Cseh Királysághoz kapcsolódó kérdésekbe is részletesebb betekintést ad. A forrásokra és a szakirodalomra vonatkozó bevezetőt követően a szerző kronologikusan halad előre, és Mátyásnak a hatalma megszilárdításáért folytatott harcai után olyan kérdéseket taglal, mint például a cseh-magyar kapcsolatok, a Cseh Királyság elleni keresztes hadjáratra vonatkozó elképzelések, Mátyás állítólagos német-római császári törekvései, a cseh koronáért folytatott harc, majd a Podjebrád György halála okozta új politikai helyzet. Mindeközben hangsúlyosan vizsgálja Mátyás külpolitikai mozgásterének változásait és lehetőségeit is. Ezt követően pedig a kilencedik fejezetben még két tematikus altémát is körbejár. Elsőként széles nemzetközi összehasonlításban láttatja a korszak diplomáciai gyakorlatának különböző elemeit, amelyeket a magyar gyakorlattal is összehasonlít, majd az akkori diplomácia szimbolikus megnyilvánulásait veszi górcső alá, és ezek fényében értékeli a Mátyással kapcsolatos ismereteinket. A kötet végül a különböző uralkodócsaládok genealógiai tábláival, térképekkel, földrajzi- és személynévmutatóval, valamint angol nyelvű összefoglalóval zárul. Forrásait és szakirodalmát tekintve a monográfia széles körű kutatómunkán alapul. A szerző érdemben hasznosítja a cseh, lengyel, német és magyar történészek eredményeit, az utóbbiak idegen nyelvű publikációin kívül több esetben magyar nyelvűeket is beépítve munkájába. Mindemellett számos forráskiadványt használ fel, amiket különböző cseh, valamint bécsi, budapesti, pozsonyi és varsói levéltárak anyagaival is kiegészít. Tomás Homol’a könyve jól illeszkedik Mátyás átértékelésének cseh- és lengyelországi tendenciájához, miközben reflektál a magyar és német történetírás eredményeire is. Igen hosszasan mutatja be például azokat a gazdasági és politikai indokokat, amelyek IV. Kázmér lengyel királyt és II. Frigyes brandenburgi választófejedelmet arra ösztökélték, hogy elutasítsák a pápa felhívását a Podjebrád György vezette Csehország elleni hadjáratra (72-82.). így sokkal érthetőbbé téve azon döntéseknek a hátterét, amelyeket a magyar szakirodalom hajlamos csak az érintettek egyszerű érdektelenségével magyarázni. Bár maga a példa csak közvetve kapcsolódik Mátyás külpolitikájához (tudniillik ezek után Mátyás vállalta magára a hadjárat vezetését), mégis jól szemlélteti, hogy az ehhez hasonló, egymás nézőpontjának nem ismeréséből származó megállapítások minden érintett ország szakirodalmában előfordulnak. A kötet, amely sikeresen egyezteti össze a nemzeti narratívákat, az egyes események részletes bemutatása és nemzetközi kontextusba helyezése mellett új eredményt is felmutat, mégpedig Mátyás német királlyá választását illetően. A Homol’a által felhasznált források alapján ugyanis úgy tűnik, hogy 1469-ben Merész Károly burgundi herceg mellett Mátyás neve is felmerült a jelöltek között. A szerző véleménye szerint viszont a magyar király ekkor még nem volt elég erős ahhoz, hogy kihasználja a kínálkozó lehetőséget, így az elérhetőbb közelségben lévő cseh koronára koncentráló uralkodó nem vált potenciális jelöltté. Azt a vélekedést, miszerint ennek ellenére Mátyást a vizsgált időszakban nem hagyta teljesen hidegen a német királyi és a német-római császári cím megszerzésének gondolata, Homol’a Janus Pannonius De dictis regum et imperatorum, valamint Ludovico Carbo Dialogus de laudibus rebusque gestis regis Matthiae című munkájára alapozza. Ugyanakkor, ahogy a szerző is megjegyzi, ismereteink szerint Mátyás semmilyen lépést nem tett állítólagos elképzelései megvalósítása érdekében, ellentétben Podjebrád György cseh királlyal, aki ilyen irányú terveit 1460-ban Francesco Sforza milánói herceggel is megosztotta. Bár Podjebrádnak sikerült szövetségeseket is gyűjtenie terve végrehajtásához, végül 1461-ben a nürnbergi Reichstagon támogatói kihátráltak mögüle (83-90.). Mátyás német királyi és német-római császári ambícióinak további alakulását, illetve a Homol’a által felvetettek megalapozottságát viszont a törekvés létével vagy nemlétével kapcsolatos ellentétes álláspontok miatt (mivel ezek az álláspontok a magyar király későbbi uralmához kapcsolódnak) csak a további kutatások dönthetik el. 890
