Századok – 2021
2021 / 4. szám - IN MEMORIAM - Gergely András (1946–2021) (Csorba László)
IN MEMORIAM GERGELY ANDRÁS (1946-2021) népe érvanyagában a vallási motívumok funkcionális használatának úttörő kimutatásáig. Aligha véletlen, hogy a Kalligram Kiadónál megjelenő Széchenyi István (Pozsony 2006.) kötet gyakorolta a kortárs „széchenyista” irodalomból a legjelentősebb hatást arra a fiatal irodalmárokból, eszmetörténészekből és közgazdászokból álló csoportra, amely pár éve a Hitel erőteljes újraértelmezésére tett eredményes kísérletet {Jólét és erény. Tanulmányok Széchenyi István Hitel című müvéről. Szerk. Hites Sándor. Bp. 2014.). A Széchenyi-kutatás azonban nem áll magában: Gergely András kezdettől fogva átfogóbb keretben vizsgálta főhőse korszakának alapkérdéseit. Ezzel kapcsolatban - az említett interjúban - Pelyach István érdeklődésére így válaszolt: „Amikor egyszer Szabad Györgytől megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik, kissé frivol módon azt válaszolta, hogy van egy nagy témája, a magyar polgári átalakulás. Az én életművem is ebbe a témakörbe illeszthető.” Ennek megfelelően több ízben készített az egész 19. századot áttekintő írást (például az IKVA Kiadó Korszerű történelem érettségizőknek ésfelvételizőknek sorozatában ő írta a Magyarország története (1790—1918) kötetet, [Bp. 1990.]), de e téren a legjelentősebb vállalkozása kétségkívül az új egyetemi tankönyv vonatkozó kötetének szerkesztése volt (emellett írt is bele), amely két kiadásban is megjelent előbb a Korona, majd az Osiris Kiadónál {Magyarország története a 19. században. Bp. 1998., 2005). Kutatott résztémáinak felsorolása természetesen lehetetlen, csupán a pólusokat jelezhetjük egy-egy kötettel. A rendi ellenzékiség érvkészletében is jelen lévő vámpolitikai sérelmeknek immáron korszerű, az 1840-es években a magyar és a birodalmi érdekek egyeztetésére törekvő újrafogalmazását mutatta be elsőrangú kismonográfiájában: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút (Bp. 1982). A dualizmuskori sajtó viszonyok elemzése mellett pedig az Osztrák-Magyar Monarchia korszakát Szász Zoltánnal együtt foglalta össze népszerű, de szakmailag igényes munkájában: Kiegyezés után (Bp. 1978). Témaválasztásainak a Széchenyi-kutatáshoz hasonló méretű, másik legjelentősebb csoportja a „nagy év” történetét helyezte fókuszába. Ezzel is foglalkozó tanulmányait előbb 1987-ben {Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról), majd 2001-ben {1848-ban hogy is voltí Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848—49-es történetéből) adta közre. Ez utóbbi előszavában említette: „úgy gondoltam, hogy az eseménytörténetileg feltárt, kiváló munkákkal folyvást gazdagodó 1848-as tárgyú kutatásokkal nem szükséges foglalkoznom: ha vannak kérdéseim, azokra a régebbi és újabb munkákban megtalálom a választ. Az évek múltán derült ki számomra, hogy az 1848-as forradalmak történetéből főként a nemzetközi összefüggések, az eszme- és jogtörténeti problémák milyen széles köre vár még feldolgozásra.” Pályájának így lett jelentős témavonulata az ide köthető írások sorozata, melyek közül külön említendők 885
