Századok – 2021
2021 / 4. szám - IN MEMORIAM - Gergely András (1946–2021) (Csorba László)
IN MEMORIAM GERGELY ANDRÁS (1946-2021) az István nádor személyiségét és szerepeit földolgozó, teljesen hiánypótló kismonográfiája (Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyar nádor rejtélye. Bp. 1989.) és a Frankfurt—Budapest politikai érdekközösséget, ennek felismerését, a német egyesítésre vállalkozó parlamenttel való kapcsolatfelvételt megvilágító vagy a nemzetközi visszhangból a porosz és a hollandiai vonatkozásokat bemutató tanulmányai. Az elvégzendő munka méreteivel kapcsolatban mosolyogva emlegette baráti körben a forradalmi időszakkal foglalkozó idősebb pályatársakat idéző, remek adomát, Spira György szavait Urbán Aladárhoz: „Aladár, Neked könnyű, Te csak a ’48-cal foglalkozol, de nekem ott van a ’49 is!” Műfaji sokoldalúsága folytán része volt a társadalomtörténetírásnak az utóbbi évtizedekben zajló fölívelésében is, így többek között Szeged lakossága polgárosodásáról és a településkultúra változásáról is értekezett. Tanulmányai jelentek meg Kossuth Lajosról, Eötvös Józsefről, Deák Ferencről, Batthyány Lajosról, ifj. Andrássy Gyuláról, de Németh László és Szekfű Gyula, továbbá Hanák Péter és Szabad György vitáit is elemezte. Érdekelte a sajtó történet és a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásának hazai útja, továbbá a nagy közjogi konstrukciók, államrendszerek átalakulása is. Legutóbbi terveiről pedig így beszélt az Tájban: „van egy nagy témám, és ez a magyar liberalizmus története. Ezt Kecskeméti Károly lényegében jól megírta a reformkorra nézvést. Nekem 1848-tól 1918-ig kellene megírnom, és ez hatalmas feladat. Ma nem jó hívó szó a liberalizmus, talán szitokszó is lett, pedig számomra egyértelműen pozitív a konzervativizmussal szemben. Arra a magyar liberalizmusra gondolok, amely érvényesült 1848- ban, hatott 1860-ban, a kiegyezés után, a Szabadelvű Pártban 1875 után egészen 1918-ig. Élő áramlat volt, noha sokszor vegyült a konzervativizmussal. Ezeket a szálakat kellene kibogozni, s ebbe beletartozik természetesen a Szabadelvű Párt, a Függetlenségi Párt története is.” Az egyre súlyosabban kibontakozó betegség azonban már nem tette lehetővé, hogy ezt a szép tervét beváltsa, és a valóban grandiózus témát újabb nagyszerű monográfiában feldolgozza. Némi iróniával vegyítve, de értékelte a társadalmiállami elismeréseket, kitüntetéseket, még inkább a két szép tanulmánykötetet, amellyel barátai, pályatársai és tanítványai az ELTE-n és a Károlin meglepték. A családi örömök mellett ugyanakkor súlyos bánatokkal is meg kellett küzdenie. De ha meglátogattam a Szamóca utcai lakásban, és megtárgyaltuk a világ dolgát, időnként odahallatszott a fogaskerekű jellegzetes csikorgása, és föl-fölcsattant halk nevetése, ahogyan az éppen szobán forgó, cégéres ostobaságot kommentálta. így telt el a délután, és a Széchenyi-hegy oldalára lassan leszállt az alkony. Csorba László 886
