Századok – 2021
2021 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Thoroczkay Gábor: A középkori Magyarország. Állam és ideológiák (Galambosi Péter)
TÖRTÉNETI IRODALOM egyedi jelenségeit mutatja be. Nem meglepő módon a szerző mindkét nagyobb egységben azokat a kérdésköröket érinti, melyek kapcsán a magyar medievisztika mindig is a legszínvonalasabb és a leginkább részletekbe menő vitákat folytatta. Ennek szellemében értékeli többek között a magyarság államalapítás előtti politikai szervezetét, all. századi hercegség problematikáját, az Anjou-kori honor-rendszer eredetének kérdését, illetőleg a Szent István-legendák ideológiai hátterét vagy a korai magyar nemzettudat kérdéskörét. A mű befogadását nagyban megkönnyíti a tudatosan felépített tárgyalás. Ennek során a szerző először kutatástörténeti áttekintést ad az adott kérdéskörről, tömören, de maradéktalanul ismertetve a különböző koncepciókat, azok érvrendszereit, s bemutatja azt a forrásbázist — legyen szó krónikahelyről, oklevelekről vagy olykor képi forrásról — amelyen az eltérő gondolatmenetek felépültek. Napjainkban nem ritka, hogy egy-egy sokat vitatott téma (például vár- és vármegye-rendszer funkciói, a 11. századi hercegség eredete) felelevenítése során az egykor megfogalmazott, a tudományos kutatásra sok esetben máig hatást gyakorló elméleteket saját koruk eszmei és mentális koordinátarendszerében szemlélik. Mindennek jelentőségét és szükségességét érezve, Thoroczkay végig arra törekszik, hogy a puszta historiográfián túl tudománytörténeti áttekintést is adjon, amelynek köszönhetően a magyar középkorkutatás elmúlt évszázada szinte megelevenedik az olvasó előtt. Ennek a tudománytörténeti kontextusnak szerves részét képezi az a széleskörű nemzetközi kitekintés is, mely végigkíséri a magyar középkor — a szerző szavaival élve — jellegadó jelenségeinek (7.) bemutatását. Az elmúlt évtizedekben a hazai középkorkutatás kimondottan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a középkori magyar állam intézményrendszerét és az azokat működtető eszmei hatásokat szélesebb, legalább közép-európai szintű összefüggésekbe ágyazva vizsgálja. Thoroczkay az ebből adódó új eredmények szintetizálásán túl maga is hangsúlyozza az ezirányú kutatások fontosságát, amit mindenekelőtt a magyar medievisztika által mindig is sokat hangoztatott államalapítás kori német hatás mértékének és módozatainak tárgyalása során fejt ki, rávilágítva a német középkorkutatás újabb, magyar vonatkozásban is további szempontokat szolgáltató és ezért mindenképp figyelemre méltó megfigyeléseire. A nemzetközi kutatások jelentőségét és oda-vissza ható kontrollját hangsúlyozza például a középkori nemzet és nemzettudat, vagy a korabeli állam és államiság fogalmainak meghatározása kapcsán folytatott vitákban, illetve a feudális jelző és a feudalizmus mint kor- és rendszerjelölő fogalom alkalmazhatóságának problematikájában is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar középkorkutatás e kérdésekben a nemzet és az állam történelmi szerepét illetően javarészt a nyugati tudományosság megállapításainak hatása alatt foglalt állást, a feudalizmus - a szerző által javasolt terminológia szerint a „középkori társadalom- és gazdaságszervező elvek” (51.) - működését pedig leginkább marxista és szovjet ideológiai tükörben vizsgálta. Mindebből kifolyólag Thoroczkay határozott véleménye szerint a nemzetközi kutatások elmozdulásának és új eredményeinek törvényszerűen kell maguk után vonniuk a magyar kutatásban kialakult koncepciók felülvizsgálatát. A historiográfiai áttekintést és az új eredmények elemzését követően a szerző saját meglátásait is hozzáfűzi az egyes témakörökhöz, melyek közül hangsúlyosabbak a korai magyar történelemmel kapcsolatos állásfoglalásai. Thoroczkay a bizánci források nyomán az új kutatások ellenében is határozottan kiáll a kazár mintára kialakult kettős fejedelemség koncepciója és a törzsek mint territoriális alapú politikai egységek jelentősége mellett. Ez utóbbira alapozva elveti azokat a közelmúltban felújított régészeti álláspontokat, melyek szerint a kora Árpád-kori földvárakat még Géza fejedelem idejében emelték volna. Szent István koronázása kapcsán hangsúlyozza, hogy a Thietmar merseburgi püspök krónikájában olvasható benedictio a kutatásban elterjedt nézettel szemben nem azonosítható az István-legendák benedictio apostolicáy&ai. A királybírói rendszer kialakulásának eredőjét abban látja, hogy Szent István király 663
