Századok – 2021
2021 / 3. szám - IN MEMORIAM - Tilkovszky Loránt (1927–2021) (Vitári Zsolt)
IN MEMORIAM TILKOVSZKY LÓRÁNT Az MTA Történettudományi Intézetében végül más feladatot kapott. Az intézet tudományos munkájában egyre inkább előtérbe került a két világháború közötti időszak kutatása, így az elkövetkezendő évtizedekben e korszak bel- és külpolitikai vonatkozását vizsgálta. Először a magyar-szlovák viszony, a szlovák nemzetiségi kérdés, az első bécsi döntés tágabb — nemcsak politikai, hanem gazdasági, társadalmi - kontextusa került érdeklődése középpontjába, majd azt egyre inkább kiterjesztette a magyarországi nemzetiségi kérdésre általában. Ezen belül is a hazai németség két világháború közötti történetének vizsgálatára, melynek ezt követően elsőszámú kutatójává vált az országban. A hatvanas évek végére a korszak két meghatározó személyisége is „elragadta”, életrajzírói készségét Teleki Pál és Bajcsy-Zsilinszky Endre életének bemutatása kapcsán is kamatoztatta, hozzájuk a későbbiekben is „hű” maradt. A hatvanas évek második felére eső kezdeteket követően a hetvenes évektől nagy számban kezdte el publikálni a magyarországi németek történetével kapcsolatos írásait, nagy részüket épp a SzázadokOn. E témának több korszakalkotó monográfiát szentelt. Közülük mindmáig az egyik legismertebb, legtöbbet hivatkozott munkája a Volksbund történetét feldolgozó akadémiai doktori értekezése (1977), amely Ez volt a Volksbund. A német népcsoportpolitika és Magyarország 1938-1945. címmel jelent meg (1978), s melyet Németországban és Ausztriában is kiadtak (Ungarn und die deutsche „Volksgruppenpolitik” 1938 —1945. Bp. 1981.), s amelyért Akadémiai Díjban részesült. Noha már az 1983-as Aczél-beszéd előtt sem képviselte tudományos munkásságában a magyarországi németség kollektív bűnösségének elvét, a kor állampárti elvárásaitól, értelmezési kereteitől nem függetleníthette magát teljesen, amiért elsősorban az elűzött németek szervezetei kritizálták. Több mint 200 tudományos közleményében a kérdést a lehető legtöbb oldalról körbejárta, legyen szó a magyar hadsereg nemzetiségi direktíváiról, a magyar szociáldemokrácia és a munkásmozgalom nemzetiségekkel kapcsolatos nézeteiről, a nyilasok nemzetiségi elképzeléseiről, Németország és a magyarországi német kisebbség viszonyáról és kapcsolatrendszeréről. Számos, kronologikus rendbe illeszthető tanulmányban foglalta össze a magyarországi német mozgalom 1930-as évek elejétől kibontakozó „válságát”, radikalizálódását, a Volksbund háborús szerepvállalását. A rendszerváltást követően, miközben több írásában felülbírálta saját korábbi megállapításait, új tematikus elemek is bekerültek vizsgálódásaiba, így már nemzetiségi oktatással, az egyházak nemzetiségpolitikájával, a szovjet munkatáborokba elhurcolt magyarországi németekkel, illetve a vitatott és hírhedt Fritz Valjaveccel is foglalkozott, de középpontba állította Gratz Gusztávot is. Tanulmányai nemcsak magyar nyelven, hanem németül, angolul, szlovákul, lengyelül, románul és oroszul is megjelentek, s ma már nehezen rekonstruálható, 656
