Századok – 2021
2021 / 3. szám - IN MEMORIAM - Tilkovszky Loránt (1927–2021) (Vitári Zsolt)
IN MEMORIAM Tilkovszky Lóránt (1927-2021) Tilkovszky Lóránt halálával — kinek neve elsősorban a magyarországi németek története kapcsán vált ismertté és elismertté — annak a „nagy generációnak” az oszlopos tagjától kell búcsút vennünk, amely az 1945 utáni időszakban a hatvanas évektől szabadabbá váló légkörben meghatározóan járult hozzá a múlt feltárásához és a hazai történettudomány fejlődéséhez, s olyan kutatási eredményeket tett le az asztalra, amelyekre az újabb történetírói generációk biztonsággal építhettek. A neves történész 1927. március 19-én született Budapesten, az általános iskolát szűkebb pátriájában, az egész életében otthonául szolgáló Rákosligeten végezte. Középfokú tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban folytatta, ahol 1945-ben kitüntetéses eredménnyel tett érettségi vizsgát. Sorsfordító években volt a Budapesti Egyetem polgára. 1950-ben szerzett magyar-történelem-latin szakon tanári diplomát, s az egyetemről a történelem iránti életre szóló érdeklődést is magával vitte. A tudományos pályához azonban rögös út vezetett. Kezdetben általános iskolai tanárként és levéltárosként helyezkedett el, majd 1951 és 1954 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének aspiránsa lett. Noha 1955-ben sikeresen védte meg kanditátusi értekezését, biztos elhelyezkedési lehetőség 1954-től először a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban adódott számára, ahol kezdetben a központi apparátus titkáraként, majd országos titkáraként a színvonalas, történeti témájú ismeretterjesztésben szerzett érdemeket. 1961-ben lett az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, ahonnan a tudományos ranglétrát végigjárva tudományos tanácsadóként vonult nyugdíjba. Noha kiváló német nyelvtudásának köszönhetően már egészen fiatalon érdeklődést mutatott a magyarországi németség iránt, illetve az 1940-es években Nikolaus Lenaut fordított, tudományos érdeklődése középpontjába először a reformkori magyar történelem került, melyről — a korszak fontosságát is szem előtt tartva - úgy gondolta, hogy egy élet is kevés lesz kutatására. Egyetemi diplomamunkája is ebben a témakörben készült: az 1831-es parasztfelkelés történetét dolgozta fel. E téma kutatását az MTA-aspiránsaként is folytatta, megvédte kanditátusi értekezését. Ezzel párhuzamosan foglalkozott Balásházy János reformkori agrárpolitikus tevékenységének feldolgozásával, melynek már az 1950-es években több tanulmányt szentelt. Ezek alapján készült el az agrár tudományi ismeretek széleskörű kiterjesztését munkája középpontjába állító Balásházy 1970-ben megjelent életrajza. Számos tanulmánya látott napvilágot a reformkori gazdasági és társadalmi viszonyokról, a magyar, a szlovák és a román parasztság helyzetéről, mozgalmairól. Különösen foglalkoztatta Széchenyi István tevékenysége, több uradalmáról írt, s tervei között szerepelt életrajzának megírása is. 655 SZÁZADOK 155. (2021) 3. SZÁM
