Századok – 2021
2021 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József: A tatárjárás pusztítása és a magyarországi templomhálózat
A TATÁRJÁRÁS PUSZTÍTÁSA ÉS A MAGYARORSZÁGI TEMPLOMHÁLÓZAT levonható következtetésekkel, és így közvetve a tatárjárás pusztításának kérdésével. Nyilvánvaló, hogy a jelentős anyagi befektetést és komoly helyi népességet igénylő várak felépítése csak ott képzelhető el, ahol nem volt jelentős a népesség pusztulása. Függetlenül attól, hogy ezeknek a váraknak hány százaléka épült fel már esetleg a tatárjárást megelőzően, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1300-as évek előtt felépült várak térbeli elterjedése olyan területeket jelöl, ahol a lakosságnak eleve volt lehetősége védett helyre menekülni a pusztítás idején, vagy nem számolhatunk jelentős népességcsökkenéssel az adott területen, hiszen képesek voltak nagyszámú várat emelni és fenntartani a támadás után. Figyelembe véve a tatárjárás kori pusztulást jelző indikátorainkat (helynevek, kincsleletek, templomhálózat elemei) ez az állítás mindenképpen alátámasztható a különböző jelenségek egymásra vetített elterjedése alapján. Kolostorhálózat, tatár pusztítás és az -egyháza utótagos helynevek A harmadik adatcsoport, amellyel összevethető a tárgyalt helynévanyag, a koldulórendi és korai pálos kolostorok 1300 körüli elterjedése. A 13. században alakult új szerzetesrendek magyarországi kolostorhálózata egyrészt azért tekinthető indikátornak, mert a koldulórendek eleve a hívek által adott alamizsnára alapozták megélhetésüket, egyik fő tevékenységük pedig a prédikáció volt — mindkettőhöz szükség van megfelelő lélekszámra, az alamizsnához ráadásul arra is, hogy a hívek ne csak hajlandóak, hanem képesek is legyenek a közösség fenntartására. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy Magyarországon az alapítóknak, különösen a királyi hatalomnak, nagyobb szerep jutott a koldulórendi kolostorok fenntartásában, mint Nyugat- vagy Dél-Európában. A pálosok bevonása ebbe a körbe főleg azzal indokolható, hogy e magyarországi gyökerű rend anyagi alapjainak a megteremtése teljes egészében a magyarországi támogatókra hárult, akiknek - az eredményből következtetve — mind a szándéka, mind a képessége megvolt ehhez. A korai pálos közösségek ugyan még inkább remetecsoportok voltak, de ezek sem létezhettek helyi támogató népesség nélkül. A közösségek száma a 13. század végén és a 14. század elején egyértelműen olyan területeken növekedett jelentős mértékben, ahol az adományok (birtok vagy jövedelemforrás) lehetővé tették létrejöttüket. így tehát a pálos kolostorok létrejötte is indikátornak tekinthető vizsgálatunkban. A kolostorok adathalmaza ugyan kevesebb elemet tartalmaz, ezért ritkásabb képet ad, mint a váraké, de az -egyháza utótagos helynevekkel a várakhoz hasonlóan kiegészítik egymást, különösen, ha figyelmen kívül hagyjuk a sajátos előtaggal (fehér, fekete, kerek stb.) 620
