Századok – 2021
2021 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József: A tatárjárás pusztítása és a magyarországi templomhálózat
F. ROMHÁNYI BEATRIX - LASZLOVSZKY JÓZSEF képzett helyneveket. (8. térkép) A tatárjárás előtti időszakkal összehasonlítva az látszik, hogy nem is csupán elvétve, hanem tucatjával alapították az új kolostorokat: míg 1240-ben mindössze tizenhárom ilyen kolostorról tudunk, addig 1300-ra számuk 85-re, 1330-ra pedig már száz fölé emelkedett. A területi megoszlásukat tekintve az ezekhez a rendekhez tartozó kolostorok döntő többsége a Dunántúlon, az északi hegyvidéken, valamint Szlavóniában épült, de Erdély területén is megtöbbszöröződött a számuk. Ismét arra a következtetésre juthatunk tehát, hogy az országnak ezen területein a népességet nem sújthatta olyan mértékben a katasztrófa, illetve az itteni közösségek jóval gyorsabban talpra álltak, mint az Alföld középső részein, ahol egészen az 1310-es évekig nem telepedett meg egyetlen koldulórendi közösség sem, sőt még az 1241 előtti kolostorhálózat nagy része is eltűnt (vö. 3-4. térkép). Az Alföld üressége ebben az összefüggésben természetesen azzal is összefügg, hogy az országnak ez a része „városmentes” tájnak tekinthető,40 illetve, hogy a pálosok a legnagyobb számban az erdős, középhegységi részeken telepedtek le. Mindez azonban, különösen pedig a korai városfejlődés megtorpanása, illetve a klasszikus értelemben vett középkori városok hiánya szintén összefügg a tatárjárás pusztításának hatásával, még ha nem is erre az egyetlen okra vezethetjük vissza a folyamatokat. 40 Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged 2000. Összegezve az -egyháza utótagos helynevekből és a különféle, ezekkel öszszevethető adatcsoportokból (a templomhálózat egyes elemei, a tatárjárás pusztítása az írott és régészeti források alapján, kincsleletek, várak, koldulórendi és pálos kolostorok) megfogalmazható megfigyeléseket, arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a helynévcsoport, pontosabban annak legnagyobb számban megragadható egyik rétege valóban összekapcsolható a tatárjárás pusztításával. A külön kiemelt, nagyobb csoportokat alkotó összetételek (*félegyház, ^kerekegyház, ^Veresegyház stb.) szintén összefüggésbe hozhatók ezzel az eseménnyel, annyiban mindenképpen, hogy elterjedési területük nyugati határa alig lépi át a Duna vonalát. Emellett az is látszik, hogy megfelelő mérlegeléssel kiválasztott adatcsoportok indikátorként használhatók egy, a térben nehezen megragadható eseménysor pontosabb megismeréséhez, az írott forrásokban alig vagy egyáltalán nem említett közvetlen és közvetett hatások feltárására. Jelen esetben az egyes adathalmazok együttes elemzése megmutatja, milyen nagy eltérés lehetett az ország egyes részei között a pusztulás mértékében. Az Alföld, különösen annak központi, a Csörsz-árkon belül elhelyezkedő része hatalmas pusztítást szenvedett el. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az Alföld észak-keleti részének templomai jobban megmaradtak, és itt 621