Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
EGRY GÁBOR - IZSÁK ANIKÓ BORBÁLA Bethlen István és Daruváry Géza külügyminiszter Genfben vetette fel Nicolae Titulescunak, hogy kereskedelmi egyezményt köthetne a két ország. A tárgyalások végül november közepén kezdődtek meg, és nem a tartozásokról és követelésekről szóló egyezmény miatt húzódtak hónapokig. Ez persze nem jelenti azt, hogy a felek közt ne lettek volna nézeteltérések, sőt a magyar kormány és a TEBE érdekei is eltértek egymástól. Mint azt a felkészülést szolgáló november 9-ei miniszteri értekezleten a pénzügyminisztérium képviselője elmondta, a TEBE sok időt szeretett volna arra szánni, hogy a tartozások kérdését egyenként rendezzék, de eltért a magánszféra és az állam érdeke az átváltási kulcsot illetően is, mivel az állam alapvetően adósként jelent meg az egyezmény alá eső jogviszonyokban.83 Az államközi tárgyalások kulcskérdése szintén a határnap és a rendezés módja lett, azaz hogy egységesen és lehetőleg az államra engedményezéssel (kvázi klíringgel) vagy egyenkénti megállapodással rendezzék az ügyeket.84 83 MNL OL K 63 Külügyminisztérium Politikai Osztály (a továbbiakban: K63). 299. D. 2717 t. Jegyzőkönyv a Külügyminisztériumban 1923. november 9-én, a magyar-román tárgyalásokról tartott miniszteri értekezletről. 84 Uo. Wodianer Rudolf levele Daruváry Géza külügyminiszterhez, 1923. nov. 25. és 1923. nov. 29. 85 Uo. 94. f. 86 Uo. 13-15. £ Másolat az 52593/8. b. 1924. számhoz, 6-11. f. 87 Uo. Wodianer Rudolf Daruváry Gézának. Bukarest, 1923. nov. 29. 88 Baranyai L. : A magyar-román i. m. 101. A községi hitelek kérdése alárendelt szerepet játszott a megbeszéléseken. Jellemző, hogy a román tárgyalási javaslat nem is jelezte azt külön tárgykörként (csak détte et créances y vagyis a tartozások és követelések részeként szerepelt).85 A magyar javaslat ugyan külön foglalkozott volna vele, de a tárgyalások lefolyásából egyértelműen kiderül, hogy a román javaslat érvényesült, még ha a végleges egyezményben külön rendelkezések vonatkoztak is erre a tárgykörre. A román felet érezhetően jobban érdekelte a letétek tulajdonosainak birtokba juttatása és ezek köre, a Gozsdualapítvány, az árvaszéki vagyon vagy a két ország között megosztott köztestületek és községek, törvényhatóságok vagyonának és adósságának kérdése.86 Ez részben érthető is volt, hiszen az impériumváltás arra a jogi fikcióra épült, hogy az új hatalom a régi intézményeket átveszi vagyonukkal - de aztán a tartozásaikkal is. Román részről eredetileg egy 1919. április végi fordulónapot javasoltak (ez elvben a törlesztés pénznemét is leiben határozta volna meg), és legalább az értékpapírosított adósságok (vagyis köztük a községi kötvények) esetében az állam közbeiktatását akarták elérni úgy, hogy az adósságokat az államra vagy az állam által kijelölt bankra engedményezik, és az törleszt.87 Már korán, a november 26-ai ülésen elfogadták volna a március 31-ei határnapot, az egyezménybe azonban végül a TEBE és a temesvári és aradi bankok megbeszélésein már felmerült március 20. került be, igaz, második és nem első határnapként.88 61
