Századok – 2021
2021 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József: A tatárjárás pusztítása és a magyarországi templomhálózat
A TATÁRJÁRÁS PUSZTÍTÁSA ÉS A MAGYARORSZÁGI TEMPLOMHÁLÓZAT természeti adottsághoz vagy más névadási elemhez valamilyen településre utaló utótag (-falva, -laka, -telke, -háza, -ülése) kapcsolódott. A névtörténeti kutatások szerint ezek a helynevek jórészt a 13. században keletkeztek,7 és nem csupán kronológiailag különböznek más helynévadási szokások szerint kialakult nevektől (például puszta személyneves helynevek),8 hanem egyes típusai az ország bizonyos területein koncentrálódnak. így a falva (fala, -fa) utótagú nevek az ország belső és peremvidékein, főleg a középhegység-jellegű, erdős részeken fordultak elő, ami arra utal, hogy erdőirtással, közösségi erőfeszítéssel vontak művelésbe egy korábban nem művelt területet, és alapítottak új falut a korábban csak gyéren lakott területeken.9 7 Bárczi Géza: A földrajzi nevek. In: Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. Bp. 1958. 142-162. 8 A korai helynevek tipológiájáról lásd Kristó Gyula - Makk Ferenc- Szegfű László: Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I —II. Acta Universitatis Szegediensis 44., 48. (1973., 1974.). 9 Kázmér Miklós: A ’falu’ a magyar helynevekben. XIII-XIX. század. Bp. 1970. Kázmér a -falva névrésznek a patrocíniumi eredetű nevekhez való kapcsolódását három okkal magyarázza: 1. a többi -falva utó tagú helynév analógiás hatása, 2. a védőszent javára történő adományozás (azaz valódi birtokviszony fennállása), 3. a falu gyors keletkezése (115-116). 10 A két változat elterjedését tekintve nincs eltérés. Az -egyház végződésű forma jelzős szerkezetnek, az -egyháza birtokos szerkezetnek tekinthető. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy analógiás helynévadással később, akár a 19—20. században is keletkeztek ilyen helynevek, az elemzésbe azonban csak a középkori - akár késő középkori - említésből ismert adatokat vontuk be. 11 Györffy György: Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV. Bp. 1968-1998. 12 Mező András: A templomcím a magyar helységnevekben. Bp. 1996. 243., 245. A hagyományos álláspont, amely szerint az elpusztult templomos falvak az -egyháza, a templommal nem rendelkezők a -telke utótagot vették föl, Mező szerint nem igazolható (246). Mező további két lehetőséggel is kiegészíti a fentieket: ritkán előfordult, hogy a település nem a saját templomáról kapta a nevét, hanem máshol lévő egyházi intézmény tulajdonaként, egyes szórványos adatokat pedig úgy is lehet tekinteni, mint a ténylegesen használatban lévő puszta patrocíniumi névforma alkalmi értelmezős kiegészülését (245). A telke ilyen jelentése ugyanakkor kései (vö. Belényesy Márta: Fejezetek a középkori anyagi kultúra A lehetséges utótagok egyike az -egyház/-egyháza volt.10 Györffy György, miután az általa összeállított történeti földrajz11 köteteihez gyűjtött adatok alapján az összes ismert, korabeli írott forrás felhasználásával rekonstruálta a településhálózatot, e hatalmas vállalkozás kapcsán kezdett el foglalkozni a kérdéssel. Az -egyháza utótagos (Fehéregyháza, Félegyháza stb.) helynevekről úgy vélte, hogy a tatárjárás pusztításával függenek össze, és olyan helyekre utalnak, ahol a falu pusztatemploma maradt csak meg, megőrizve az egykori település nevét és emlékét. Mező András nyelvész ezzel szemben úgy vélte, hogy a -telke, -egyháza utótagos helynevek kialakulása mögött másféle folyamatokat is kereshetünk. Azzal egyetértett, hogy az ilyen típusú helynevekkel elpusztult településeket nevezhettek meg, mivel azonban a pusztásodás folyamata zömében a 14—15. században zajlott le, szerinte ezek a helynevek inkább ezzel az Európa-szerte nagyjából ugyanebben az időben játszódó folyamattal hozhatók összefüggésbe, semmint a tatárjárással.12 Itt jegyezzük meg, hogy a -telke utótagú helyneveket viszont 604
