Századok – 2021
2021 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József: A tatárjárás pusztítása és a magyarországi templomhálózat
F. ROMHÁNYI BEATRIX - LASZLOVSZKY JÓZSEF Másrészt, más forráscsoportok bevonásával megkíséreljük ennek a kérdéskörnek szélesebb körű elemzését, főként a Kárpát-medence népesség-eloszlásában látszó változásokat értelmezve. Tágabb kitekintésben pedig azt is megvizsgáljuk, hogy a hazai templomhálózat változásai mennyiben függenek össze a tatárjárás pusztításaival.5 5 Az itt megfogalmazott kérdéseket egy rövid tanulmányban már felvetettük, de részletesebb kifejtésükre csak most kerül sor. LaszlovszkyJózsef— E Romhányi Beatrix: A tatárjárás pusztítása és a templomok. Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat 15. (2019) 2. sz. 32—35. 6 Györffy György: A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum tízéves fennállására. Túrkeve 1961. 35-38. (újra közölve In: A tatárjárás. Szerk. Nagy Balázs. Bp. 2003. 484-487.) Az -egyháza utótagos helynevek Az 1241-1242-es tatárjárás kétségkívül a magyar történelem egyik legfontosabb fordulópontja volt, amely évszázadokra befolyásolta az ország történelmét, települési képét és népességi viszonyait. Hatalmas pusztítása, majd az azt követő újjáépítés kérdései régóta foglalkoztatják a hazai és külföldi kutatókat. A pusztítás mértékével kapcsolatos becslések, az emberveszteségre vonatkozó feltételezések vagy a hatások térbeli elemzése számos történeti tanulmány központi kérdése volt, de viszonylag kevés olyan munka született, amely egy, az egész ország területére kiterjedő jelenségcsoport elemzéséből indult ki, és amely ezzel együtt a pusztulásnak kitett régiókat is megpróbálta felvázolni. Ezek közé sorolható Györffy György tanulmánya, amely a túrkevei múzeum ünnepi évkönyvében jelent meg.6 Györffy ebben a cikkben egyrészt a régió település történeti kérdéseit vizsgálta a tatárjárás kapcsán, de egyben általános megfigyeléseket is megfogalmazott egyes helynévtípusok és a településekre vonatkozó történeti adatok alapján. Nyilvánvaló, hogy ebben a munkájában is az Árpád-kori történeti földrajz készítése során felhalmozott hatalmas adatbázisra támaszkodott, és az egyes területekre vonatkozó helyi megfigyeléseit vetette össze az általános történeti folyamatokkal. A magyar történeti és nyelvészeti kutatások már korábban is felfigyeltek arra, hogy a középkori írott forrásokban megőrzött helyneveink mind térben, mind időben csoportokat alkotnak. Bár a helynévadási szokások sokszor egyedi megoldásokhoz vezettek, mégis meghatározhatók olyan helynévtípusok, amelyek a konkrét névadáson túlmutatóan az esetek döntő többségében településtörténeti folyamatokra is utalhatnak. Ezeknek a helyneveknek egy része a mai napig fennmaradt, más részük viszont csak a középkori vagy újkori oklevelek és iratok, a történeti térképek, esetleg a helyi emlékezet segítségével tanulmányozhatók. Az egyik ilyen csoport az „utótagos helyneveké”, amelyekben egy személynévhez, 603
