Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
A VÁROSI HITELEK ÉS AZ IMPÉRIUMVÁLTÁS fel, államközi megegyezést feltételezett.80 Ezt egyelőre elvetették, helyette egyéni és közös tárgyalások kezdődtek. A legfontosabb kérdést annak a határnapnak a kijelölése jelentette, amelyik előtt a hiteleket még régi osztrák—magyar koronában folyósított, így a békeszerződés hatálya alá eső tartozásnak tekintik, és 1 lei = 2 korona árfolyamon kerülnek átváltásra, és leiben kifizetésre. Mivel 1918. október 31-e és 1919 tavasza közt jelentős mértékű tőkét menekítettek Budapestre, az előbbi kisebb terhet jelentett volna, hiszen sokkal kisebb volt a negatív egyenleg. Végül arra jutottak, hogy az 1918. október 31. előtti tételekre elfogadják a leiben történő kifizetést 1:2 árfolyamon, a következő időszakra vonatkozóan azonban a koronaösszeget magyar koronában és névértéken hajlandóak megfizetni. Amennyiben a romániai fél ezt nem fogadná el, úgynevezett bonifikációként külön juttatásra is készek, a követelés 1918. október 31. és egy későbbi határnap - a TÉBE javaslatban 1919. június 30. — közti különbözet magyar koronában történő megfizetését tekintve a legnagyobb lehetséges összegnek.81 Nem véletlen, hogy az utóbbi - vagyis a határnap — jelentette a legvitatottabb kérdést a romániai intézetekkel folytatott tárgyalásokon is. Ezek ugyanis más határnapot javasoltak, nevezetesen 1919. március 20-át, azzal az indoklással, hogy az összeköttetés Budapest és a vidék között csak ekkor szűnt meg. Ráadásul — érveltek — sokszor a Pénzintézeti Központ kifejezett rendelkezésére kell Budapestre tőkét küldeniük, s ha elfogadnák, hogy ezt névértéken és magyar koronában kapják meg, az azonnali jelentős veszteséget okozna nekik.82 Megegyezés nem született. Éppen azért, mert a határnap megállapítása súlyos anyagi következményekkel járt, egyik fél sem ragaszkodott azokhoz a jogi fikciókhoz, amelyeket államaik saját közjogukban alkalmaztak. A TÉBE javaslata lényegében kimondta, hogy az ország már 1918. november 1-jével elveszítette mindazokat a területeket, amelyekről Magyarország hivatalosan azt tartotta, hogy 1920. június 4-ig, a békeszerződés aláírásáig jogi értelemben még hozzá tartoznak. Ezzel szemben a romániai intézetek — köztük a román Albina is — nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozatot tekintették a román szuverenitás kezdetének, és nem is a tényleges impériumváltás időpontját, hanem a Tanácsköztársaság kikiáltását, elsősorban azért, mert ezzel megszűnt a gyakorlati összeköttetés Budapesttel. Ennek legfőbb oka pedig a szovjetrendszer bevezetése volt. 80 Uo. 39101/1-1. Ugyanakkor a román kormány már említett 1921. évi összeírása arra utal, hogy a másik oldalról is lehetett ilyen kezdeményezés. 81 Uo. 39101/1-5. 82 Uo. 39101/1-11. Alapvetően ezek a kérdések határozták meg az 1923 novemberében kezdődő és 1924 áprilisában végződő bukaresti román-magyar tárgyalásokat, amelyek többek közt a követelések és tartozások rendezéséről szóló egyezmény aláírásával zárultak. A népszövetségi kölcsön megszerzésére irányuló erőfeszítések közepette 60
