Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI Székely Tamás A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából* 1867 fontos fordulópont nemcsak a rendszerváltozásokban bővelkedő modern kori magyar történelemben, hanem a magyar államiság ezeréves történetében is. A kiegyezést követő korszakban az ország polgárai saját bőrükön érezhették a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok gyökeres megváltozását egy-két nemzedék életén belül. Az új parlamentáris kormányzati rendszer, a liberális és nacionalista közgondolkodás, az életre kelő tőkés gazdasági modell, ha nagyon eltérő mértékben és ütemezésben is, de az ország szinte minden szegletében éreztették hatásukat, és egy új, modern polgári korszak kialakulását vetítették előre. A korabeli magyar társadalom azonban, különösen a korszak elején, még erősen rurális, poszt-rendies vonásokat mutatott, így a nagyszabású és csak részben tudatosan végrehajtott társadalmi kísérlet — amit közkeletű nevén polgári átalakulásnak nevezünk-jelentős kockázatokat rejtett magában, elég, ha csak a társadalom mélyében lappangó nemzetiségi és szociális feszültségekre gondolunk.1 1 A magyarországi polgári átalakulás és a polgári állam létrejötte természetesen nem köthető kizárólag az 1867-es kiegyezéshez. Értelemszerűen a reformkori, az 1848-1849-es, illetve a neoabszolutizmus és provizórium kori előzmények adták azt a fundamentumot, amelyre a kiegyezés rendszere felépült. Ez a tanulmány 1867-et ebben a tágabb értelemben tekinti egyszerre szimbolikus és valóságos állami fordulópontnak a magyar történelemben. Vö. Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. Bp. 1987.; K. Lengyel Zsolt: Neoabszolutizmus vagy önkényuralom? Megjegyzések a magyarországi Bach-korszak újabb historiográfiájához. Aetas 23. (2008) 3. sz. 237-255. 2 A könyvtárnyi szakirodalomból történettudományi szempontból legújabb és leginkább meghatározó: Eckart Conze: Geschichte der Sicherheit: Entwicklung — Themen — Perspektiven. Göttingen 2017. Mindeddig a biztonság története és történetisége viszonylag kevés figyelmet kapott a magyar történettudományban; annak ellenére is, hogy a téma kutatása iránt a társadalom- és politikatudományokban fokozott érdeklődés mutatkozik, különösen az angolszász, skandináv és német szakirodalomban.2 Ennek részben politikai okai vannak, az utóbbi évtizedben ugyanis szinte mindennaposán használt közéleti fogalommá vált a biztonság (lásd pénzügyi válság, * A tanulmány a Herder-Institut (Marburg, Németország) „Versicherheitlichung und Diskurse über Rechte von Minderheiten und Mehrheiten in Ostmitteleuropa im 19. und 20. Jahrhundert“ című kutatási programja keretében készült, amely a Sonderfbrschungsbereich/Transregio 138 „Dynamiken der Sicherheit“ A06. számú részprojektje. 5 SZÁZADOK 155. (2021) I. SZÁM
