Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA majd migrációs és menekültválság, újabban kiberbiztonság, illetve járványhelyzet stb.), amire a tudományszervezők is felfigyeltek. Másfelől ismeretelméleti okok vannak a háttérben, mindenekelőtt a konstruktivizmus egyre dominánsabb szerepe a társadalomtudományokban. Ennek köszönhető elsősorban, hogy a biztonságkutatás (security studies, Sicherheitsforschung) ma már nem korlátozódik kizárólag az államok közötti, erőszakos konfliktusok szűk területére, hanem szociálkonstruktivista megközelítésben a tágabb értelemben vett biztonsági kérdések kialakulásának és megszűnésének összetett folyamatait (securitization-desecuritization, Versicherheitlichung-Entsicherheitlichung) vizsgálja. Egyes német történészek szerint mindez messze túlmutat a biztonság kosellecki értelemben vett fogalomtörténetén,3 és egy új kutatási irányzat, a biztonságtörténet (historical security studies, historische Sicherheitsforschung) lehetőségével kecsegtet a történettudományban.4 3 Werner Conze: Sicherheit, Schutz. In: Geschichtliche Grundbegriffe. Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland. Band 5 Pro-Soz. Hrsg. Otto Brunner - Werner Conze - Reinhart Koselleck. Stuttgart 1984. 831-862. 4 Cornel Zwierlein: Sicherheitsgeschichte. Ein neues Feld der Geschichtswissenschaften. Geschichte und Gesellschaft 38. (2012) 365-386. 5 Vö. Modernizáció és nemzetállam-építés. Haza és/vagy haladás dilemmája a dualizmus kori Magyarországon. Szerk. Csibi Norbert — Schwarczwölder Ádám. Pécs 2018.; Megosztó kompromisszum. Az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából. Szerk. Hermann Róbert - Ligeti Dávid. Bp. 2018.; A véreskezű kamasztól Ferenc Jóskáig. I. Ferenc József és a magyarok. Szerk. Fónagy Zoltán. Bp. 2019.; Cieger András: 1867 szimbolikus világa. Tanulmányok a kiegyezés koráról. Bp. 2019. Ez a tanulmány erre az új részdiszciplínára szeretné felhívni a magyar történelem iránt érdeklődők figyelmét azáltal, hogy a biztonságtörténet elméleteivel és módszereivel kísérli meg elemezni a korszakváltó 1867-es évet és az azt követő időszakot. Nagy államjogi és politikai fordulatok, mint amilyen a kiegyezés is volt, szükségszerűen vezetnek el a biztonság kérdésköréhez, hiszen a hagyományos struktúrák megrendülésével járnak együtt. Ezek a rendkívül összetett átalakulási folyamatok az új rendszert létrehozó és működtető vagy éppen azokat elszenvedő szereplőkről és azok biztonságáról, illetve biztonságérzetéről egyaránt árulkodnak. Elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen biztonsági diskurzusok jellemezték a dualista korszakot, és milyen biztonsági koncepciókat vallottak — tudatosan vagy akár öntudatlanul — az egymással együttműködő vagy éppen versengő korabeli elitek. A kiegyezés 150. évfordulójának köszönhetően a közelmúltban számos magas színvonalú tanulmány és könyv jelent meg a korszakkal kapcsolatban, azonban ezek többnyire nélkülözték az explicit biztonságtörténeti perspektívát, ezért az évfordulós munkákhoz is adalékkal szeretnénk szolgálni.5 6
