Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lovra Éva: A korai modern várostervezés magyar úttörője, Palóczi Antal

LOVRA ÉVA a várostervezési döntéseket vizsgálta meg kritikus szemmel, hanem mindenkor számba vette az adott év fővárosi építkezéseit is. Ez irányú tevékenysége általáno­san elismert volt kortársai körében, nemcsak az általa vallott elvek, hanem pontos érvelése és szaktudása miatt is. Az 1894. évi építésügyi szabályzat36 hatályba lépésének évében a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Palóczival az élen azonnal sürgetni kezdte, hogy írja­nak ki pályázatot egy új szabályozási terv készítésére. Palóczinak több fenntartása is volt a frissen életbe lépett szabályozással. Problematikusnak tartotta például az épületmagasság és az utcaszélesség arányának megváltoztatását. Az 1894-es új szabályozás szerint ugyanis nem lehetett négyemeletes házat 15 méternél keske­nyebb utcában építeni, négy emeletnél (legnagyobb magassága 25 m) magasabb házat építeni pedig egyáltalán nem - a mezzanint (félemelet) egy emeletnek vették (152. §).37 A 19. század végétől az utcák szélesítésének hatására a kétemeletes épü­letek helyett három- és négyemeletesek épültek. Még nagyobb problémát jelentett a lakások nagysága, amivel Palóczi külön is foglalkozott. Belterületen ugyanis a lakások 72—76%-a, a külterületen épült új lakásoknak pedig a 88—90%-a egy­­vagy kétszobás volt. A probléma megoldására az javasolta, hogy az „uj építésügyi szabályzatot összhangzásba kell hozni a korszerű haladás kívánta közegészségügyi követelményekkel, s tekintettel lakás viszonyaink javítására, az építő módokat he­lyesebben meg kell állapíttatni”.38 36 Az 1894-es szabályzat előfutára a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által hozott utasítás 1886-ban. Mindkét rendelkezés négy övezetre osztotta a várost a beépítés típusának szempontjából: egy belső és egy külső zártsorú övezetre, egy nyaralóterületnek nevezett, már szabadon álló beépítésű övezetre és egy vegyes beépítésű övezetre. 37 39.§. Az építési ügyet a fővárosban szabályozó utasítás (1870. évi X. t.-cz. 22.§.). V. Építési szabá­lyok. (Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1886., 1887. és 1888. évi működéséről) Bp. 1890. 114-115. 38 Palóczi A.: A mit a házaink beszélnek i. m. 1306. 39 Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1904. évi működéséről. Bp. 1905. 25. 40 A bizottság 1905. február 7-én tartotta első ülését, s a revízió 1913-ig tartott, párhuzamosan az új építésügyi szabályzat összeállításával (1914). Lásd Palóczi Antal: Budapest szabályozásának egyes részle­tei. Magyar Mérnök- és Építész Egylet Heti Értesítője 24. (1905) 11. sz. 108. A szabályzat Palóczi által is sürgetett reformjára a századforduló utáni évek­ben került sor. „A székesfőváros területére az 1870. évi X. t.-cz. 22. §-a alapján alkotott és a belügyi kormány hozzájárulásával 1894. évi január 1-én életbe lépett építésügyi szabályzatot szükségesnek találtuk revízió alá venni, tekintettel az idő­közben szerzett tapasztalatokra és az építési technika haladására.”39 Az 1894-es építésügyi szabályzat revíziójára szervezett bizottságot 1904-ben állították fel.40 A szakhatóság mellett azokat a szakmai szervezeteket és egyesületeket is bevon­ták a munkába, amelyek az építés ügyével hivatásszerűen foglalkoztak. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Palóczi Antalt jelölte tagnak, aki a szabályozási 581

Next

/
Thumbnails
Contents