Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
A VÁROSI HITELEK ÉS AZ IMPÉRIUMVÁLTÁS cikket, amely kimondta, hogy a jóvátételbe nem számítanak bele az állami iskolák, viszont az állami iskolákra fordított községi kiadásokat le lehet vonni az állami javak elosztása során nyilvántartott természetbeni jóvátétel összegéből, ami elvben megnyithatta volna a községi kölcsönök egy részének beszámítását - Magyarország kárára. Összességében azonban a békeszerződés a tartozásokat illetően több kérdést hagyott nyitva, mint amennyit rendezett, és a magyarországi pénzintézetek negatív szaldója miatt a fizetési mérleg szintjén inkább Magyarország számára volt hátrányos. A korona névértékben nyilvántartott kölcsönök leire váltása az előírások szerint igen alacsony árfolyamon történt, vagyis összességében megnövekedett fizetési kötelezettséget jelentett. Igaz, Románia viszont azzal szembesülhetett, hogy az 1918 végén a szuverenitás kinyilvánításával és jogutódlással - tehát nem megszállással - átvett közületek és törvényhatóságok összes háborús tartozásáért is felelt, ha csak nem sikerült azt a békeszerződésben foglaltaknak megfelelően megosztani. Ugyanakkor a magyarországi infláció mellett felmerülő kényszerek sokszor inkább az egyedi egyezkedésnek kedveztek. Végül magyar-román viszonylatban két jelentősebb tárgyalási kezdeményezésre került sor. Elsőként a TEBE próbált meg egyezségre jutni 1922 végén a legfontosabb romániai pénzintézetekkel, második alkalommal a magyar-román gazdasági egyezmények tárgyalásának részeként egyezkedtek a községi hitelekről és tartozásokról. A községi hitelek mindkét esetben sokadrangú problémaként jelentkeztek az átfogó rendezési kísérleten belül. Miért 1922 nyarán merült fel először a rendezés igénye? Nehéz választ adni erre a kérdésre, de néhány befolyásoló tényezőt meg lehet jelölni. A békeszerződés már korábban hatályba lépett, lezárultak a pénzcserék is. Ez a Magyar Királyi Állami Jegyintézet felállításával és a magyar korona kibocsátásával lényegében Magyarországon is megtörtént 1921. augusztus 1-jén. (Előtte Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter magyar frankot akart bevezetni részben éppen azért, mert a délszláv állam és Románia a frankövezethez kapcsolódott,74 és egy frankalapú magyar valuta egy csapásra megoldotta volna a konverzió elvi problémáját, egyúttal lehetővé téve azt is, hogy a magyar kormány a régi korona és az új frank átváltási, illetve csereárfolyama révén maga szabja meg, de legalábbis befolyásolja a törlesztési árfolyamot is.) A kedvező valutaárfolyam miatt törlesztési hullám indult meg az adósok részéről, ami elérte a román kormányzat ingerküszöbét is. Felmerült, hogy átfogó megoldásra kerülhetne sor, ezért 1921 márciusában a román belügyminisztérium körrendeletben kérte a városi és községi hatóságokat, hogy állítsák össze a magyarországi pénzintézetekkel szemben fennálló függő 74 Pogány Á.: Az állami i. m. 106-113. 58
